Pisilnem kell, jelzett altájam egyértelműen és határozottan, bár a körülményekhez képest hirtelen. Ránéztem az órára és sziszegve vettem tudomásul, hogy rohannom kell, előre megrendelt mamataxi szolgálatomnak fontos tranzit fuvarja van. Fejlett imaginációs képességemmel virtuális csomót kötöttem…

"Nem szeretem a német órákat" dörgölte az orrom alá kissé durcásan az egyik negyedikesem. Szíven ütött a kritika, mert egész addig az ellenkezőjéről voltam meggyőződve. "De miért?" csúszott ki a béna kérdés a számon és egy emberként kíváncsian vártuk a fáradt szemeivel huncutul somolygó kisembertől…

"Gesundheit!" mondom becsengetés óta legalább ötödször és a rossz érzésemet az sem csökkenti, hogy ötből öten helyesen reagálnak. Itt a náthaszezon, villant át az agyamon és virtuális képernyőmön látni véltem a következő tüsszentést produkáló gyerekszájból felém száguldó, ijesztő külsejű, gigantikus…

A "Miért is lettem tanár?" hipotézisem kifejtésében tagadhatatlanul előkelő helyen áll még mindig a június-július-augusztus hármasa, bár hozzátenném, hogy idealista lelkemnek hatalmas pofon volt, amikor kiderült számomra, hogy ez csupán mézes madzag, amire torkos borzként naivan én is rácuppantam. A…

Már péntek este éreztem, hogy valami bujkál bennem. Reggelre nyilvánvalóvá vált, hogy elért a halálos kór, megfáztam. Torokgyík, köhögés, feszülő arcüreg, résnyi keskeny szemek. Szerencsére én nem vagyok olyan puhány, mint sok pasi, akik egy kis hőemelkedéstől nyafiznak. Ritkán vagyok beteg, de…

"Pffffsssshhhkkkkkrrrrrááááá" valami ilyesmi jött ki a torkomon ma hajnalban, amikor 5-kor a telefonom az egyébként relatív kellemes, most igen kellemetlenül ható hangján az arcomba dörgölte, hogy pöccintsem be végre a mai mókuskereket. 4-kor, mint mostanában rendre, megriadtam, de tuti nem telt el…

Van egy álmom. Na nem Martin Luther King-i, emberiség megváltó, saját. Évek óta időről-időre megjelenik. Egy hajón ülök. Éjszaka van, de mégis világos. Különös épületeket látok a parton. Hagymakupolák?  Az biztos, amit érzek. Szeretek, szerelmes vagyok. Velem szemben egy szempár. Mindig ugyanaz és a…

Az ész a fontos, nem a haj, dudorásztam tegnap kissé szkeptikusan a fodrásznál a már elkészült legújabb remekművel a fejemen, gyermekem és frizura mágusunk szórakoztató beszélgetését hallgatva. Az ész, állítják a lelki fejlődésükben guruk magasságához közelítő napkeleti bölcsek, de mi van az…