Sublótmesék

Mesék, amiket eddig csak a fiók olvasott

2018. jan 16.

Az első szerelem

írta: Turcsányi Ildikó
Az első szerelem

"Még mindig esik" jutott el a fülemig a meteorológiai helyzetjelentés, miután a bucira aludt szemeimet résnyire nyitott állapotúra erőltetve konstatáltam, hogy az előkert láthatóan behavazódott. Mivel félig még aludtam, a szemhéjaim kis híján vissza is ragadtak. Az időjárás jelentő szemem elé bekúszó széles, izmos háta mellé kezembe habos forró csokit, az előkert orgonája mögé havas hegycsúcsokat vizionáltam. A kandalló képe még bevillant és éppen azon morfondíroztam, hogy mennyire szúr az elé kiterített jegesmedve bőr, amikor a szomszéd nekiállt havat lapátolni és ez a hanghatás végleg felébresztve, a tél kellemetlen oldalát juttatta eszembe.

Kapcsolatom a jeges évszakkal viszonylagos. Viszonylag rendesen utálom. Kevéssé ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 08.

Vízkereszt (vagy a mit akarok...)

írta: Turcsányi Ildikó
Vízkereszt (vagy a mit akarok...)

Vízkereszt, 15 fok, paplanmeleg termálvíz, napsütés, örülalelkem társaság, szauna. A szabadtéri medencék dugig és nem csupán a szaunabubus elszántak időznek a D-vitamin tengerben, sőt ketten, akikkel együtt olvadtunk a finn kemencében, fancsali képet vágva az árnyékot keresték, túl melegnek ítélve a kellemes tavaszi zsongást, hanem úszógumis és karúszós kis dedekkel nehezítetten pihenni próbáló apukák és anyukák is kint időznek, a napsütésbe fordítva az ünnepektől elfáradt és a tél által vámpírfehérre fakított arcukat. Nem, nem lóg a kezem a bilibe, ez a kissé álomszerű helyzet valóban reál lett és a maga nemében tökéletes kombinációnak bizonyult.

Kapcsolatom a termálvízzel érési, na jó, öregedési ütememmel ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 27.

Az utolsó disznóvágás

írta: Turcsányi Ildikó
Az utolsó disznóvágás

Anyám karácsonyi halászlevét pakoltam be a mélyhűtőbe, amikor is a húsok, zöldségek és egyéb azonosíthatatlan jégtömbök között rábukkantam egy adag határozottan sütni való hurkának és kolbásznak látszó tereptárgyra, mert bizony nem vagyok mindig gondos gazdasszony és néha (majd mindig) feliratozás nélkül adom át a hibernálástól remélt örök ifjúságnak a tartósítandó mindenfélét. Attól, hogy azonnal megsüssem csupán az tartott vissza, hogy egyedül mégis brutál lenne nekiesnem a gigantikus adag disznóságnak. "Imádlak" buggyant ki belőlem egy vallomás, de azonnal somolyogva korrigáltam is magam, "nagyon szeretlek". A korrekciómról egy tanítványom tehet. Két éve a másodikos csoportom őszinte csodálattal adta körbe a tanári ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 21.

Eszti néni bolhái

írta: Turcsányi Ildikó
Eszti néni bolhái

Fázom. Nem szeretem a telet, bár víg kedélyem szerencsére töretlen. Igazi tavaszi lány vagyok és menthetetlen nyár függő. Komforttalanul érzem magam a fagyhalál miatt rám aggatott nehéz ruhákban, korlátoznak. A karácsony sem segít, bár a fények, a jó illatok, a menthetetlen belső szentimentalizmusom, ami minden próbálkozása dacára képes elnyomni a bennem éledező Grincset és a közhangulat jelentősen el tudja csendesíteni a fogvacogásomat. Ilyenkor nyári emlékekbe kapaszkodom és azokkal próbálom életben tartani az inkubátorba menekült lelkemet.

Kamaszkoromban nyolcadikos koromtól minden nyáron dolgoztam egy hónapot. Nem éltem meg rabszolgasorsként, pedig Izaurán szocializálódtam. Vártam, mert ez barátnőmmel eltöltött, felhőtlenül ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 18.

Ez nem katasztrófa, csak Karácsony....

írta: Turcsányi Ildikó
Ez nem katasztrófa, csak Karácsony....

Kiskori emlékeim nagyon homályosak. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi az oka annak, hogy csak foszlányok élnek bennem, míg mások az első óvodai napjukat is kronológiai pontossággal el tudják mesélni. Arra a bölcs következtetésre jutottam, hogy annyira intenzíven élem meg a jelen pillanatokat, hogy elfelejtek a múltba kapaszkodni. Ez nem azt jelenti, hogy nekem nem fontos, ami volt és elmúlt, hiszen csodálatos emlékeket őrzök, de megtanulva belőlük a kötelező leckét, magát az eseményt szép szalaggal átkötve egy titkos szoba polcrendszerén őrzöm, de néha ihletett pillanatokban nem csupán a port fújom le a masnikról, hanem ki is nyitogatom a dobozok némelyikét. 

Különösen nagy doboz díszeleg emlékkamrámban, melynek felirata "Karácsony". ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 11.

Szeresd felebarátodat, tanítja a Biblia, a hogyant a Kámaszútra...

írta: Turcsányi Ildikó
Szeresd felebarátodat, tanítja a Biblia, a hogyant a Kámaszútra...

"Szerintem keveset fizettem." mondtam csendben a pénztárosnak a helyi "kispiszkosban", szóval a boltban a pénztártól való távozás előtt. A morcos hölgy azonnal kiengedte tüskéit és torokra ment, lobogtatva a pénztárgép által kiköpött blokkot. "Kevesebbet fizettem, mint kellett volna, csókolom" próbálkoztam továbbra is becsületes lenni "mintegy kétezer forinttal." Nem volt ördöglakat még nekem sem észlelni, mert csupán egy valamit vettem. A hölgy egyre arrogánsabb lett, csípett, harapott és csak azt bizonygatta, hogy ne kekeckedjek itten, mert bizony annyi az annyi. Higgadtan mosolyogva megköszöntem kioktató stílusát, itt elhallgatott végre, majd elmagyaráztam újra, hogy a bankkártya terminálba eggyel kevesebb számot bírt bepötyögni, így ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 08.

Levelet kaptam lájf, nánánánáná

írta: Turcsányi Ildikó
Levelet kaptam lájf, nánánánáná

Szerda este van. Mikulás nap. Írt az Eon. Ezt bírta a Télapó kipréselni a puttonyából. Nem bontom ki, mert a legutóbbi galambpostájuk apokaliptikus eseménysorozatot indított el az életemben. Teszek rá. Neo, "nincs kanál" Mátrix analógiájára koncentrálva úgy döntöttem, hogy "nincs levél." A komódra tettem, és amikor fél óra múlva arra jártam még mindig ott díszelgett. Tehát levél van, hogy a rosseb enné meg. Enyhe gyomorgörcs, finom leheletű pánikroham és a kamrában ramaty idegállapot elűzésére eldugott, hangulatjavító tubusos sűrített tej felkutatása és egy húzóra történő beszlopálása közben, a fal mellett lecsúszva próbáltam fejemből száműzni a legutóbbi levelezésünk utáni látogatást idéző diavetítés ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 03.

Pegazus helyett hintaló

írta: Turcsányi Ildikó
Pegazus helyett hintaló

Mostani alkatomhoz képest punnyatag, nagy darab kamaszlány voltam, gondosan beoltva a mozgás majd minden formája ellen. Utáltam a tesiórák megaláztatásait, amikor tehetetlen állapotban lógtam valamelyik szeren, vagy bénára bicsakló nyakkal vallottam újra kudarcot a fejenállás kísérletemmel. A ceglédi testnevelés tagozatos általános iskola humán osztályát erősítve nem lett volna semmi gondom, ha a mi óráinkat az én hikomat stílusomra szakosodott nevelők tartják és nem élsportolók edzői, bár ez a karma középiskolában is elcsípte a grabancomat.

Befolyásolható kisgyerekként estem elővigyázatlanul egyikük sportos csapdájába. Helyettesíteni jött hozzánk pár órát a helyi női kézi csapat edzője, Feri bácsi, aki egy nagyon ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 30.

Besza-behu, egy sztori, mely kissé altáji, de cseppet sem alpári...

írta: Turcsányi Ildikó
Besza-behu, egy sztori, mely kissé altáji, de cseppet sem alpári...

Pisilnem kell, jelzett altájam egyértelműen és határozottan, bár a körülményekhez képest hirtelen. Ránéztem az órára és sziszegve vettem tudomásul, hogy rohannom kell, előre megrendelt mamataxi szolgálatomnak fontos tranzit fuvarja van. Fejlett imaginációs képességemmel virtuális csomót kötöttem érintett output csövem végére. Finoman totyogó léptekkel eltipegtem az autóig és usgyi. Sosem rázott még ennyire a Pusztaszabolcs-Velence viszonylatban egyébként nemrég felújított tényleg jó minőségű úttest. Záróizmaim dolgoztak, én pedig próbáltam nem gondolni arra, hogy pisini kell, pisini kell, pisini kell...

Egy hasonló szorult helyzet felidézésével tereltem a figyelmem, amitől mondjuk röhögnöm kellett, de a virtuális csomó ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 28.

Walking dead, avagy teher alatt nő a kamasz?

írta: Turcsányi Ildikó
Walking dead, avagy teher alatt nő a kamasz?

"Nem szeretem a német órákat" dörgölte az orrom alá kissé durcásan az egyik negyedikesem. Szíven ütött a kritika, mert egész addig az ellenkezőjéről voltam meggyőződve. "De miért?" csúszott ki a béna kérdés a számon és egy emberként kíváncsian vártuk a fáradt szemeivel huncutul somolygó kisembertől a könyörtelen leleplezést. "Azért, mert mindig van feladat és meg is kell csinálni." Ez igaz, konstatáltam magamban és nagyon koncentráltam, hogy el ne nevessem magam komoly kis képét nézve, mert tudtam, hogy ha most nevetek, soha többé nem lesz velem őszinte. Inkább tovább ütöttem a vasat. "Engem legalább szeretsz?" futottam vakon a szakadék felé. "Nem." forgatta a meg a kést a szívemben. "De miért?" Kérdeztem ismét, lefagyva. "Mert te ...

Tovább Szólj hozzá