Sublótmesék

Mesék, amiket eddig csak a fiók olvasott

2018. máj 12.

A szárnyaló bányaló és a pólyás gólyás macs-ka-land

írta: Turcsányi Ildikó
A szárnyaló bányaló és a pólyás gólyás macs-ka-land

Utódom fogantatása környékén, amikor vidékre költöztünk ékes fővárosunkból, ceglédi házunk előtti villanyoszlopon minden reggel állt egy gólya. Egy napot sem hagyott ki. Megkérdőjelezhetetlenül bámult be az udvarba. Készen álltam a gyerekvállalásra és azon agyaltam, hogy a hosszú lábain felkiáltójelként pöffeszkedő madarunk akkor is vállal-e házhozszállítást, ha nem a ház tetején, hanem a villanyoszlopon feszít.  Olyannyira izgatott a kérdés, hogy rövidesen szót fogadva a burkolt üzenetnek, amit jelenléte hordozott, a vécén ülve gyógyszertári terhességi tesztre pisiltem az utasításnak megfelelő szögben és intenzitással. Közben az ujjam csuriban volt, mert nagyon készültem már arra, hogy a kontrollcsík pozitív eredményt ...

Tovább Szólj hozzá

2018. máj 03.

Mata Hari és a négercsók

írta: Turcsányi Ildikó
Mata Hari és a négercsók

Gyerekkoromban bármit megadtam volna egy három hetes kényszerpihenőért iskolaidőben. A feltételes mód meglehetősen álszent és durván kamu, ugyanis ha őszinte akarok lenni és tökös, akkor beleállok a helyzetbe és bevallom, hogy mivel dörzsölt kis dög voltam, meg is tettem mindent a szent cél érdekében.

Apám agrármérnök volt, így télen nyáron tolta a magyar mezőgazdaság akkor még dübörgő négyökrös szekerét, lényegében sosem láttuk. A nővérem iskolában, míg anyám nyolc órában járta abban az időben a Cegléd környéki termelőszövetkezeteket, életmentő tanácsokkal ellátva az MGTSZ könyvelési osztályát. Nem tudom, mi volt a foglalkozása, de azt hiszem a definícióval nagyot nem hibáztam. Áldásos tevékenységének ...

Tovább Szólj hozzá

2018. ápr 26.

Feri, a műtősfiú és a visszakézből állcsonkos

írta: Turcsányi Ildikó
Feri, a műtősfiú és a visszakézből állcsonkos

Lábadozok. "Négy hétig nem csinál semmit, de komolyan, Ildi!" - mondta szemöldökét kissé összehúzva egyébként csupa bűbáj doktornőm, aki méhem egyetlen, ámde annál tökéletesebb magzatával azonos nevet, sőt becenevet visel. A szigorú tekintet annak a vigyornak szólt, ami szám sarkában jelent meg, ezek szerint nem túl decensen, mert kiszúrta és leolvasta a nyilvánvalót; úgysem bírom ki. Szóval pár napja itthon épülök és már most megpróbáltam befonni az orrszőrömet, mert minden más fekve végezhető vicces tevékenységen túl vagyok. Már csak három hét. Tehát egy örökkévalóság, amit persze nem végig kell heverve töltenem, de eleinte ez a parancs.

A hasam kifejezetten szürreál és bár kicsit irreál, de nekem bejön. Bal oldalon ...

Tovább Szólj hozzá

2018. ápr 14.

Nőőő, takarító nőőő

írta: Turcsányi Ildikó
Nőőő, takarító nőőő

Délután a pöpecre nyáriasított teraszon üldögéltem. Kutya evakuálva a nyári szállására, szerencsére a szaga is követte, bár lassan fürdetünk és akkor újra plüss szerű szőrmók lesz kellemes bukéval. Az első esőig. Aztán biológiai fegyver. Leanderek a helyükön, muskátlik az ablakokban, átültetve. Randa tetveket legyilkolásztam, persze a legnagyobb szélben. Most már tapasztalati úton tudom, hogy széllel szemben permetezni sem lehet. Az a mocsok datolyapálma is itt pöffeszkedik, miután kicincáltam a hálóból hangos káromkodásokkal kísérve nehézkes utunkat, mert bár szívességet teszek neki azzal, hogy a természet lágy ölén töltheti a következő hónapokat, ő hálából szana és széjjel szurkált, aljas mód betalálva a szemebe is. ...

Tovább Szólj hozzá

2018. ápr 06.

Az oroszok már a konyhában vannak

írta: Turcsányi Ildikó
Az oroszok már a konyhában vannak

A legenda szerint pillanatok alatt jöttem a világra. Anyám jó pár nappal túlhordott, ami hetvenháromban, amikor még az orvostudomány a mai "százdés" technikához képest gyerekcipőben járt, mindennaposnak számított a szülőszobák környékén. Amikor a nyugati fiatalok ezrei estek szerelembe a Rolling Stones Angie című dalára és sírtak itthon együtt Máté Péterrel a Hull az elsárgult levél szövegén, anyám a szülőágyon egy könyvet olvasgatva várta, hogy végre elhagyjam a meleg, kényelmes göngyöleget és megkezdjem éppen aktuális, meggyőződésem szerint sokadik, de mindenképpen legújabb földi akadályversenyemet. Az orvos szemrevételezett, majd úgy döntött nem sokkal éjjel 11 után, hogy van még idő és szunyókálni indult. Aztán mikor ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 08.

A lesből támadó faszállító

írta: Turcsányi Ildikó
A lesből támadó faszállító

Az osztályommal az értékekről, ezen belül saját közösségünk értékeiről beszélgettünk. Nyolcadikosok, összegzünk. Minden idei közös új élmény egyben az utolsó is, így az én hangulatom keserédes, mert bár mindig megfogadom, hogy a "következőket" nem engedem magamhoz olyan közel, ez egy be nem tartott szilveszteri ígéret marad. Szóval fátyolos szemmel hallgattam elfogultan bölcs "kisdrágáimat", miközben könnyfüggönyöm okát fejtegették; nem csekély számú kirándulásaink élményeit, emlékeit. Szipogva hallgattam őket és néztem pufók alsósból markáns, jóképű kamasz fiússá és harmonikusan szép kamasz lányossá érett vonásaikat. 

Az arcomra bárgyult idétlen vigyorgásból az ébresztett, hogy fent nevezett büszkeségeim ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 03.

Törpapa és a rókavörös pongyola

írta: Turcsányi Ildikó
Törpapa és a rókavörös pongyola

Amióta az eszemet tudom a hupikék melegítő apám tulajdonát képezte. Elválaszthatatlanok voltak. Ma már belátom, hogy nem csupán gyerekkorunkban vannak megmagyarázhatatlanul hozzánk kötődő ruhadarabjaink. Felnőtt fejjel is akadnak göncök, általában nyúlottra hordott, lyukasra viselt, háló vékonyságúra szaggatott pólók, zoknik, kitrottyantott fenekű melegítők, amik a kedvenc kanapénkon heverve az otthon melegét megfejelik a biztonságérzet utánozhatatlanságával. 

Apám életében a hupikék tréninanzúg volt ez az emblematikus darab. Anyám már szíve szerint tűzre dobta volna, hivatkozva az évek alatt kinyúlt, lyukadt, toldozott-foltozott ülepére, kopott színére, de az öreg élete árán is ragaszkodott pótolhatatlan kanapézó ...

Tovább Szólj hozzá

2018. feb 27.

Coming out

írta: Turcsányi Ildikó
Coming out

Eldöntöttem, hogy felturbózom az időjáráshoz kaméleonként alkalmazkodva lefagyott energiaszintemet. Mindent és mindenkit szépnek, épnek, hibátlannak, tökéletesnek és szerethetőnek látok mától, de legalább is egy napig. Még magamat is, amely kihívással 44 éve nem birkózom meg, de ha én egyszer valaminek tisztességesen nekidurálom magam...

Első intézkedésként kicsattanóan vidám zenére cseréltem a csengőhangom, gondoltam kezdjük a legkézzelfoghatóbbal. Az ezer éve önazonos feketét ma rózsaszínnel egészítettem ki, hiszen Barbie mindig húdehepi, így majd én is az leszek. Sajnos rózsaszínű szemüvegem nincs, bár hozzá kell tennem, hogy életem bizonyos területén az orrom hegyére telepedett egy babaszínű okuláré, de azt még ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 28.

Barátfüle, avagy egy diplomáciai kaja-kalamajka

írta: Turcsányi Ildikó
Barátfüle, avagy egy diplomáciai kaja-kalamajka

Természetesen nálam is minden a homokozóban kezdődött. Óvodás emlékeim e tekinteteben homályosak. Arra emlékszem csupán, hogy szerelmes voltam az óvó nénimbe. A helyzet erős érzelem motivált volt és természetesen később rátaláltam a klasszikus útra. Szóval "szerelmem Irénkén" kívül a kis betonozott medence rémlik az ovi udvarán és az, hogy egyszer elbarmoltan nagyot estem a hülye libikókáról, mert alatta gondosan leásott gumikerék volt lengéscsillapítási céllal. Nos, ez rajtam akkorát dobott, hogy büszkén szálltam, mint egy sas, bár gondolom ők nem úgy landolnak, mint én anno, pofán, átadva arcuk bőr bevonatának uszkve 70 százalékát az enyészetnek. 

Arra vonatkozó emlékeim nincsenek, hogy ekkor is főztünk-e már, de ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 16.

Az első szerelem

írta: Turcsányi Ildikó
Az első szerelem

"Még mindig esik" jutott el a fülemig a meteorológiai helyzetjelentés, miután a bucira aludt szemeimet résnyire nyitott állapotúra erőltetve konstatáltam, hogy az előkert láthatóan behavazódott. Mivel félig még aludtam, a szemhéjaim kis híján vissza is ragadtak. Az időjárás jelentő szemem elé bekúszó széles, izmos háta mellé kezembe habos forró csokit, az előkert orgonája mögé havas hegycsúcsokat vizionáltam. A kandalló képe még bevillant és éppen azon morfondíroztam, hogy mennyire szúr az elé kiterített jegesmedve bőr, amikor a szomszéd nekiállt havat lapátolni és ez a hanghatás végleg felébresztve, a tél kellemetlen oldalát juttatta eszembe.

Kapcsolatom a jeges évszakkal viszonylagos. Viszonylag rendesen utálom. Kevéssé ...

Tovább Szólj hozzá