Kilógok a sorból reggelente a vasútállomáson. Az újra bejárók kasztjába tartozom, tehát élvezem. Még. Hozzájárul lelki békémhez, hogy csak három napot töltök utazással, ráadásul az utamon visz a vonat, tehát örömmel teszem. A többi, a napi ingázástól már herótot kapott unott utastársam között ezért…

Még soha az életben nem pattant ki ilyen tempóban a szemem és nem ugrottam ilyen fürgén talpra mielőtt kávé került volna a vérkeringésembe, mint ma reggel. Történetesen az újraélesztésemre kezemben tartott tűzforró koffeindózis, a kanapén fekve egy óvatlan mozdulat következtében, dögös piros…