Még soha az életben nem pattant ki ilyen tempóban a szemem és nem ugrottam ilyen fürgén talpra mielőtt kávé került volna a vérkeringésembe, mint ma reggel. Történetesen az újraélesztésemre kezemben tartott tűzforró koffeindózis, a kanapén fekve egy óvatlan mozdulat következtében, dögös piros köntösöm védőrétegének fityiszt mutatva az ölemben landolt és leforrázott. A gyerek még aludt, így hangtalanul, de gondolom annál látványosabban eltorzult fejjel ugrottam fel. Fájdalmas rítus táncba kezdtem. A csészét elhajítva éreztem, hogy hasam és ölem egy tenyérnyi része éppen elhal, megfő, míg lassan beugrott, hogy hűteni kellene. Különös mozdulatsorral totyogtam a fürdőbe klimatizálni kínos helyen érintő égési sérülésem, és mert béna táncomról eszembe jutott a végigmulatott előző éjszaka és annak furcsa fordulata, könnyező szemeim alatt fittyedő szám vigyorba kunkorodott és hajnali baleseti szenvedésem sírva röhögős tragikomédiába váltott át.

Nagyon szeretek táncolni. Tulajdonképpen bárhol, bármikor, bármire, aminek értelmezhető ritmusa van. Falkában, párban, egyedül. Az Ütősfesztivál koncert felhozatala szerencsére alkalmat és ízlésemnek megfelelő, talpamat topogásra ingerlő aláfestést biztosított ehhez. Társaság is akadt, minőségi, jó barátok, igaziak, akikkel még a legvadabb borulást is el tudjuk nevetni az égről a közöttünk tomboló, a másikból a legjobbat kihozó energiákkal. Így volt ez tegnap is, hiszen jó szokásunkhoz híven gurgulázva röhögtünk, elűzve a környéket riogató, hatalmas villámlással és dörgéssel közelítő vihart. 

Miután hagytam magam Palya Bea hangjával, keletiesen fűszeres illatú dallamaival kényeztetni és vokáloztunk a sötétben, a kikötő másik partján koncertező Hooligansnek, a Parno Graszttal zártuk az estét. Már a cigányzene első taktusainál elszabadult a pokol. Aki élt és mozgott saját vérmérsékletének megfelelő mulatozásba kezdett. Belőlem ilyenkor felböfögnek az egykoron a próbákon és táncházakban tanult cigány táncok alapjai és a szofisztikált mozgássorhoz csatlakozik a parasztlagzikban véremmé vált virtus és meghalásig ropom kicsukva a külvilágot. Eltűnik a visszafogottság, mozog minden porcikám és teljes kielégüléssel szolgálva kisülnek az idegpályák. Így volt ez most is. Óbégatásom, illetve közös óbégatásunk barátnőmmel és fesztelen táncunk, hiszen ezt tette velünk együtt mindenki, senkit sem zavart. Gondoltam én. 

Előttük egy különös párocska próbált lazulni. A pár hölgy tagja tűnt dominánsnak, aki Jabba (Star Wars fanok előnyben), egy tengeri tehén és az időskori Lorán Lenke (Isten nyugosztalja) egykori bűnös nászának közös gyermeke lehetett. Meglepő gyakorisággal látogatta a tőlünk egy köpésre található ivót, aminek köszönhetően mozgása egyre higanyosabb, arca tónustalanabb, sminkje elmosódottabb lett. Szeme körül elkenődött fekete szemceruzájának és egyébként is kicsit álmatag tekintetének köszönhetően, illetve  fekete testhezálló rucija felett viselt horgolt fehér mellénykéjében, talán csak a színhatás miatt, egy bánatos és kissé kapatos pandára emlékeztetett. Magas volt és drabális. Haja szőkére festett, lenőtt. Korát tekintve szerintem ötvenes évei közepét taposta, de az ilyen tippjeimről szokott kiderülni, hogy én vagyok az idősebb vagy öt évvel, tehát ettől a részlettől most eltekintenék. Az alkohol egy darabig motiváló hatásán kívül egyértelműen párjának véréből és energiájából táplálkozott, mert nagydarab, büszke tartású jelensége mellett sovány, hajlott hátú, sápatag kedvese igencsak vérszegény, erőtlen benyomást keltett. A pasi csendesen bólogatott a zenére, a nő kereste a ritmus, de nem találta. Kezében folyton égő cigijével hadonászva élvezte ő is a nyári estét. Egy lassabb számnál felfejlődtünk melléjük, mert ott több hely volt a következő pörgős kibontakozáshoz. Én rájuk mosolyogtam, amit a pacák megtörten viszonzott, a nő pedig furcsán nézett, nagyon furán, amitől nagyszerű vicces gondolataim támadtak, de miután igyekszem senkit sem minősíteni, szórakoztató zsengéimet némi önpálcázás mellett kiűztem a fejemből. Szóval legyőztem a felszínre kívánkozó cinikus bunkó énem, majd kicsit arrébb sasszéztam, hogy megvédjem a szemem a kitartott kezében imbolyogva égő cigarettától és tisztes távolságban már sodródtunk is a zenével tovább.

Éppen a "Muki fija" című egyik kedvenc opusomra hajítottam el parókámat, szerencsére csak képletesen. A ritmusnak átadva magamat, a szöveget ordítva, bal lábammal pont nekiálltam egy szinkópa kikopogásának, miközben jobbal egy pergő tiriririre készültem Michael Flatleyre hajazva, csak mert így multikulti, amikor Hofi Géza után szabadon "Jött a bal."  Éreztem, hogy tarkómon csapódik a semmiből egy büdös nagy tockos akkora, hogy előre is penderültem. Csak azért nem volt csattanás, mert a végre újra megtalált musztáng kanca létemhez gyors tempóban sörénnyé növő hajam tompította azt. Megfordultam és képemtől pár centire brutális arc hörgött rám, aminek látványa egy életre beleégett a retinámba. A szétcsúszott tengeri tehén nemes egyszerűséggel bevitt egy büdös nagy, klasszikus kocsmai lengő balost a tarkómra. Én vidéken szocializálódtam, tudom miről beszélek. Kollégista voltam, ahol hétvégén nem a templomban jutottam misebor formájában alkoholhoz. Tudom mi a teke, valaha ügyesen rexeztem és kiválóan snapszerezek, hogy csak néhány formáját említsem a kulturált ivóbeli tevékenységek általam egykor művelt formájának. Láttam pár verekedést is, de mindnek volt egy szépen követhető íve, dramaturgiája, koreográfiája. Virtuális összefeszülés. Egymás méregetése. Szagodat se bírom farkasszemezés. Verbális kötözködés az aktuális megalakulás alkoholszintjétől függő szókinccsel. Egymás kerülgetése ingatag léptekkel. Majd a végén jön a három szó: "Mi? Mi??? Miiiiii??????"

Na ez a szép rituálé itt elmaradt. Aljas sunyi módon, nemtelenül, stílustalanul, hátulról ugrott rám Demóna. Egy centiről ordított a képembe hatalmasra nyitott, cigaretta és olcsó pia keverékétől büdös nyálat fröcsögő szájával, amit elkenődött rúzsa keretezett és akkora volt, hogy ha esetleg én is ittam volna, amit nem tettem, mert éppen én voltam a sofőr, szóval ha én is tudatmódosulok valahogyan, simán beledugom a fejem és a két kezemet összecsapva a mutatvány végén azt kiáltom "Hepp". Ez az elképesztő méretű száj lassított felvételként, miközben tonnás bal karja lecsúszott a nyakamból tudomásomra hozta, hogy zavarja a közelségünk és miután finoman megbökött, kedvesen arra kért mindkettőnket, hogy táncoljunk picit arrébb, mert atrocitáljuk személyes köreit. Gyomrából feltörő mély, böfögő, kissé már artikulálatlan hangján ez szó szerint így hangzott "Taaaookkaoaaaroooodjaaatookkkkk máááár a piiicccccssssááááábbbbaaaa innnennn eeeel!!" Nagyon megdöbbentem, mert hozzá sem értem. Utoljára anyámtól kaptam egy büdös nagy pofont köszönés helyett nyolcadikos koromban, de annak volt némi alapja. Ez a helyzet viszont annyira abszurd volt, annyira meglepődtem a derült égből nyakamba pottyant gesztuson, ráadásul olyan elképesztően jó kedvem volt, hogy miközben ránéztem a lelakott, kiherélt, láthatóan szintén megdöbbent  hímjére, őrá a legszebb mosolyommal nevettem, hiszen tudtam van elég baja anélkül is, hogy reagálnék. Ettől a feje tovább torzult és még ijesztőbb lett. Otthagytam. Vissza sem néztem, mert féltem, hogy a szimmetria jegyében betalál a jobb is és figyelembe véve az előző erejét, egy állra kapott horgot nem biztos, hogy túléltem volna. Barátnőmet karon ragadva becibáltam a tömegbe, ahol miután percek múltán fel tudtam egyenesedni, mert a röhögéstől görnyedeztem, elmeséltem az abúzust. Ő is vihogni kezdett, majd ha lehet még emelkedettebb hangulatban, időnként felröhögve, lábunkat fájósra táncolva roptuk a lassan eleredő eső ellenére másnapba nyúlóan.

Valahol itt tartottam a nosztalgiázásban, amikorra normál hőmérsékletűre hűltem. Hangosan röhögtem egyrészt az estén, a csapnál  kínos tájékon lévő bibimre lögybölve a vizet, másrészt annak méltó reggeli folytatásán. Feltúrva a fiókokat találtam panthenol sprayt, azt ráküldtem a vörös foltra. Kapott egy kis fenistilt és megtépáztam az aloe vera bokrot is gyógyászati céllal, hiszen hétvégén a Balatonhoz indul kalandor lelkű kis falkánk és a ránk váró, borítékolhatóan nem hétköznapi kihívásokkal szeretnék teljes pompámban és tökéletes testi épséggel szembenézni, mert ezek után ki tudja mit hoz a szombat...