Munkám egy részét, két napot egy héten, hoffice jelleggel otthonról végzem. Lelkiismeretes jószág vagyok, régimódi mértékben, tehát valóban dolgozom, bár iszonyúan élvezem, hogy nem kell figyelnem a magammal szemben állított igen szigorú utcára lépési szabályrendszer és dresscode elvárásaira. Hiú…
Kilógok a sorból reggelente a vasútállomáson. Az újra bejárók kasztjába tartozom, tehát élvezem. Még. Hozzájárul lelki békémhez, hogy csak három napot töltök utazással, ráadásul az utamon visz a vonat, tehát örömmel teszem. A többi, a napi ingázástól már herótot kapott unott utastársam között ezért…
Még soha az életben nem pattant ki ilyen tempóban a szemem és nem ugrottam ilyen fürgén talpra mielőtt kávé került volna a vérkeringésembe, mint ma reggel. Történetesen az újraélesztésemre kezemben tartott tűzforró koffeindózis, a kanapén fekve egy óvatlan mozdulat következtében, dögös piros…
Egy egészség prevenciós egyesületnél dolgozom. Két hete és három napja. Olyan, mintha ezer éve az életem része lenne, tehát tudom, hogy belső váltókezelőm jó megérzéssel, jó irányba terelt. Fontos számomra a jóllét, így törődök magammal, viszont még szívesebben másokkal. Az egészséges táplálkozás…
Minden azzal kezdődött, hogy reggel nem sikerült komfortosan felöltöznöm. Csillió számú variációt végigpróbálva sem bírtam magam otthon érezni a bőrömben. Tudom ez a problémám kedves férfi ismerőseimet nem dúlja fel, de bízom benne, hogy néhány barátnőm az együttérzéstől most remegő szájjal…
Éppen a frissen homokfinomságú szemcsékre robbant összetört szívem szilánkjait a kezemben dédelgetve álldogáltam Kelenföldön és azon agyaltam, mi a fenét kezdjek érzőszervem ezen állapotával. Homokórába tenni maradványait nem akartam, mert ilyen lelkiállapotban nem vagyok hajlandó múlatni az időt.…