Enni jó. Ez megkérdőjelezhetetlen tény. Egyedül utálok, de barátokkal együtt egyenesen katartikus élmény. Ez is axióma. Fenomenális és hizlaló, mert a bevitt jóféle házi koszton túl támad a röhögés kerekítő ereje is. Hagyományossá vált kis csapatunkban Ferreri után szabadon, a nagy zabálás. Időnként valamelyikünknél összegyűlve átadjuk magunkat a kulináris élvezeteknek és egymás társaságának, igen kellemes pillanatokat szerezve, amiből az ember örömmel merítkezik a következő alkalomig. A legutóbb nálam abszolvált gulyás és palacsinta parti után tegnapi esténket a grillezés oltárán meghozott boldog áldozattal és a kajakóma édes állapotában a BL döntő közös megtekintésével töltöttük. 

Üres kézzel mégsem megy az ember vendégségbe, gondoltam emlékeztetve magamat neveltetésemre, így a ház urának szánt jóféle bor mellé csokrétáért indultam a ház asszonyának. Megálltam egy kertészetnél az alkalomhoz illően virágot venni. Zárás környéke lehetett, azt sejtettem, de amióta imádott, a válásom után az új időszámítás mérésére vásárolt bazi drága francia órám csatját sehol sem tudják megjavítani, a Nap járása alapján tájékozódom térben és időben, így éppen nem tudtam mennyi a pontos idő. A bejáratnál finom utalásként már középre húztak egy gigantikus cserepes gazt, illetve egy kicsit morc hölgy is elállta az utat. Azért mosolyogva próbálkoztam, majd köszönés után csicsergő, balzsamos hangon megkérdeztem, hogy nyitva vannak-e még. "Ötig vagyunk nyitva" hangzott a furfangos válasz, amire normál helyzetben a kezemen lévő órámra néztem volna, de mivel az nem volt, visszakérdeztem: "És meg tudná mondani, hány óra van?" Zavartan nézett rám, mert részéről a diskurálást rövidre zárta frappáns válaszával, nem számított riposztra. "Miért?" Szegezte nekem kérdés formájában őszinte megdöbbenését, mindezt kiválóan alátámasztva mimikájával is, miközben én a helyzeten, bár furcsálltam, legbelül vidultam rajta. "Azért, hogy megtudjam, nyitva vannak-e." Hangzott logikus válaszom, amit ő komolyan is vett, és mivel órája neki sem volt, besétált a boltba, majd rövidesen visszajött és tájékoztatott, miszerint "16.54 van, tehát még nyitva vagyunk." Ennek igazán örültem, de ő még mindig testével védelmezte a boltot, így állóháborúnk nem mozdult egy tapodtat sem. Különösebben nem aggódtam, mert tudtam, hogy 6 perc múlva zárnak, tehát nem kell hosszú hadjáratra berendezkednem. Gondoltam megvárom, mi lesz. Néztük egymást pár néma másodpercig, mikor is eladói szerepébe visszatalálva segítő kérdést szegezett nekem: "Mit szeretne?" "Mindenek előtt bemenni, hogy szétnézhessek." válaszoltam már tényleg teli képpel vigyorogva, mire neki is leesett a helyzet abszurditása, visszamosolygott és beengedett.

A nehezen megszerzett virágzó kinccsel a gyomornedvizgató élmények felé vettem az irányt. A bendőm még most, vasárnap hajnalban is tele a Kedves háziak által prezentált sok finomságtól. Mondjuk ahol padlizsánkrémmel és zakuszkával várnak, ott én már majdnem boldog vagyok! A szám akaratlanul is vigyorog az ügyeleten dr Köcsög, a rabbi és Szoporny Ica társaságában eltöltött időtől, ahová némely allergiás, dagadós reakciók által motiválva kerültünk. Az est folyamán a csapatom nyert és a hangom ismét repedtfazék lett a rengeteg röhögéstől. A lelkem pedig egyenesen tapsikol, hiszen a mai napot is együtt töltjük, lemozogva a tegnap nagy műgonddal bepuszilt székely góbéságokat. Futunk.Várom, mint kisgyerek a szülinapját, mert majdnem pontosan fél éve nem tudtam már felvállalt szenvedélyemnek hódolni és komoly elvonási tüneteim vannak. Hivatalosan is gyógyulttá nyilváníttattam a hét közepén, főnix vagyok saját hamvaimból, ha patetikus akarok lenni, de nem akarok. Így mindent szabad újra, bár a fokozatosságra doktornőm hangsúlyosan felhívta a figyelmem. Betartottam, naná, legalább két napig, hiszen szófogadó lány vagyok. Patyolat minden ablak és függöny, lenyírtam a füvet, minek következtében fűnyíróm úgy tűnik végleg elhalálozott, megkurtítottam a sövény egy részét, kert gaztalan. Mindezt tegnap a közösségi evészet előtt abszolváltam, ragaszkodva a fokozatosság előírt elvéhez, hiszen nem egyszerre, hanem szigorú egymásutániságban hajtottam végre a küldetéseket. Egy könnyű váltófutással koronázom ma meg a hiperaktívan hatékony hétvégét. Csak a tegnapi zabálás előtt tisztelettel adózva váltóbotnak szánt, kőkeményre száradt házkolbászt itthon ne felejtsem!