Úgy döntöttem, hogy megírom az „A” oldal memoárjait. Az előző mondatot olvasván bal karjukban hirtelen zsibbadást, mellkasukban szívtájéki szorítást, kihagyó és ritmustalan szívverést észlelő barátaimnak, ismerőseimnek, rokonaimnak és üzletfeleimnek üzenem, hogy még csak a fejezetcímekkel készültem el.  A befejezésre nyugdíjas éveimben, a Parkinson Intézetben doktor Alzheimer felügyelete mellett lesz időm, ahol minden nap újra megismerkedek majd drága régi - új barátaimmal, akiket ezúton is kérek, hogy legyenek rendesek a gyerekeikkel, hogy azok ne akarjanak kiszúrni velünk és kérésünkre gondolkodás nélkül ugyanabba a nyugger otthonba dugjanak minket. Ezen kívül nem vagyok haragtartó, vagyis mindenkinek abszolút maradéktalanul megbocsátottam az eddig tudatosan vagy tudattalanul ellenem elkövetett összes gaztettét, tehát nincs mitől tartaniuk. Csendben abban bízom, hogy eme rendhagyó tulajdonságom ragadós és az általam megbántottak táborát erősítők hasonlóképpen gondolkodnak az ellenük elkövetett bűneimről, bár ez már az ő feladatuk és nem az enyém.

Eddigi kalandos, de általam legalább is nagyon intenzíven megélt történetemet az alábbi fejezetekben tervezem megfogalmazni:

1. fejezet: A szerencse lánya
avagy miért s hogyan kísérte életutamat a vak szerencse, mely tendencia egyértelműen abban a pillanatban kezdődött, amikor pár napos koromban egy gólya belepottyantott a babakocsimba, nyakig beterítve babakelengyémet és alatta engem is.

2. fejezet: Anya csak egy van
avagy életem legnagyobb és legizgalmasabb kalandjáról szóló beszámoló, vagyis tapasztalataim gyönyörű, okos, intelligens útitársammal, aki elvisel, igaz néha mosolyogva botladozásaimon, miközben velem együtt kapkodja a fejét az általam cikkcakkban vezérelt anyahajón tapasztalt groteszk helyzeteken, melyek kezeléséhez szerencsére kellő koncentrációjú humort hozott magával, ami mellettem elengedhetetlen a túléléshez. Ezen kívül aktuális statisztikai adatok közlése heti lebontásban az egy főre jutó ajtócsapkodások számáról, azok decibelben mért erősségéről, az ikerszomszédokra gyakorolt hatásáról, az enyhülési folyamatok széles eszköztáráról.

3. fejezet: Alfá-k-tól omegáig
avagy csodálatos férfiak, vagyis hogyan lettem empirikus úton igazi szörvájvör.
A "Szeresd felebarátodat, mondja a Biblia, a mikéntben pedig segít a Kámaszútra " című huncutul romantikus novellafüzet sorozatomat saját élményes tapasztalásaimra alapozva, nyugalmazott éveimben tervezem megírni, akkor már úgyis csak az emlékezés marad és valamivel el kell majd foglaljam magam két fizikoterápiás kezelés között, ha már kötni nem tudok sőt lekvárt már idén sem főztem.

4. fejezet: Kamaszba nem üt ménkű
avagy a 80-as és 90-es évek, már amire emlékszem. Spontán és tudatos amnéziámmal szelektálva adok korrajzot az egyetlen illusztrálatlan fejezetben, mert az ebből a korból származó képeimet saját kezűleg semmisítettem meg. Hirtelen talpra ugró, a padlás felé irányt vevő, ott rólam képeket segítő szándékkal felkutatni készülő ismerőseimnek üzenem, hogy „Hahó!” üljenek le szépen, ne kapkodjanak, mert levernek a valamit. Felhívnám figyelmüket továbbá arra, hogy haragtartó ugyan nem vagyok, de a bosszúszomjamat nem mindig tudom pórázon tartani.

5. fejezet: No sport
avagy kézilabdától a szeretett futásig, vagyis ha jobban figyelek anno tenisz edzésen, akkor talán erősebb lenne a pökhendem, ami olykor igen jól jött volna bizonyos helyzetekben.

6. fejezet: Magasztos gondolataim, pedagógiai ars poeticám
 avagy miért lettem tanár, vagyis június, július, augusztus...

7. fejezet: Én meg Te, két lángelme
avagy barátnőim, vagyis csodás amazonok, akik életem legkülönbözőbb színterein és szakaszaiban döntöttek úgy, hogy társamul szegődnek, akik között akad olyan is, aki majd az összes fejezetet átélte velem. Csodálatos módon, legkisebb közös többszörösként összefésülve őket kiderült, hogy nem csak engem, de egymást is szeretik, s így csapatként is kiválóan működünk. Erre való tekintettel és az irántuk érzett mély szeretetből és tiszteletből ennek a fejezetnek még a viszonylagos tartalmát is csak egy visongós borozással egybekötött egyeztetés után oszthatom meg a külvilággal. Egyelőre tehát szupertitkos!

8. fejezet: Intelmeim kezdő háziasszonyoknak
avagy a gyúrt tésztába víz is kell, bár valamiért ezt a szakácskönyvek nem említik. A fazékban kigyulladt szalonnapörcöt sosem oltjuk messziről ráloccsintott vízzel, mert lángra kap az egész konyha. Az elégetett lábasokat nem dobáljuk a lakótelepi bozótosba, ősszel lombhulláskor úgyis minden kiderül. A szódabikarbóna és az ecet háztartásban nélkülözhetetlen szerepéről sem feledkezem majd meg, de nagyanyám csodás almás pitéjének receptjét a továbbiakban sem áll módomban kiadni.