Már péntek este éreztem, hogy valami bujkál bennem. Reggelre nyilvánvalóvá vált, hogy elért a halálos kór, megfáztam. Torokgyík, köhögés, feszülő arcüreg, résnyi keskeny szemek. Szerencsére én nem vagyok olyan puhány, mint sok pasi, akik egy kis hőemelkedéstől nyafiznak. Ritkán vagyok beteg, de olyankor ezt is rendesen csinálom, vagy bele sem fogok. Szekérnyi önsajnálat, hörgő hangok, jajgatás, büdös pizsamázás egész nap, mindenfelé szétdobált takis zsepik, alvás, alvás, alvás, ha egyedül vagyok. Na de most itthon a gyerek, előtte csak nem halhatok bele egy náthába, bár orvosilag teljesen indokolt lenne. 

Megembereltem magam. Könnyes búcsút vettem kacérul csábító ágyamtól, fázós lábaimat beledugtam a legmelegebb ronda karácsonyi zoknimba, tartottam egy gyors motivációs beszédet, ami olyan pocsékul sikerült, hogy azon vettem észre magam, hogy ismét nyakig takarózva az ágyikómban fekszem, szám lefelé fittyed és oltalmat keresve a kivételesen nem mindenféle szirszarral telített kongó ágyfelemen felhalmozódott, egyértelműen emberformájúra komposztálódott párnahalomhoz bújok, hátha likvidálja éledező gondos anyaságom. Kis híján kiszóltam a kanapén ébredező kamaszomnak, hogy illegalitásba vonulok, játsszon ma árva gyereket és felejtsen el. Az is átfutott az agyamon, hogy felajánlom neki, hogy lehet ma ő az anyukám, én pedig a nyűgös, beteg gyereke, de amikor kilestem a szobából, megláttam az álomittas, most is gyönyörű, mosolygós képét, megsajnáltam és bár hatalmas volt a kísértés, elkezdtem felnőttként viselkedni. 

Robotpilóta üzemmódra váltva varázsoltam reggelit á la carte. Főztem kávét, ki -s bepakoltam a mosogatógépet törés-zúzás nélkül, színek szerint csoportosítva a szennyest felébresztettem a mosógépet is, muszáj dolgoznia, mert a mosónők korán halnak. Na kábé eddig a gondolatig bírtam feledni, hogy sajnálatosan megzakkant egészségi állapotom egyáltalán nem indokolja a háztartási sziporkázásomat, így teret engedve a kórnak visszavettem a sebességből és szörcsögve, pöfögve, köhögve, megtört tartással folytattam a beindított rutineljárást. Szerencséjére és hála a nagyszerű alakításomnak kamaszom kiszúrta, hogy az utolsókat rúgom, így megszeretgetett, megkérdezte mit tehet értem, majd miután látta, hogy erősen antiszoc vagyok, mentve saját napját, felment tanulni. A nyavalya ízlelő bimbóimat békén hagyta, így értékelhető ebédet produkáltam. A kajától erőre kapva kis híján takarítani kezdtem, de elkezdett rázni a hideg, így a mosatlant sajnálatos módon nem tudtam menedzselni, viszont jól irányzott mozdulattal lekapcsoltam a villanyt a konyhában, ezzel jelezve az ebéd és az el sem kezdett romeltakarítás végét és kanapé iránt küzdöttem magam, ahol eldőltem nyunyukázni.

Gondos bocsom egyszer óvatosan kinyitotta az emeleti ajtót és megkért, hogy rövidesen kússzak fel hozzá. Megtettem. A fürdőbe vezetett, ahol az égő teamécsesekkel körberakott kádban gőzölgő víz várt olajokkal, fürdősóval és gyógynövényes fürdőgolyókkal feltuningolva. Meghatottan bújtam szilfid tündéremhez, aki magassági különbségünkből adódóan lazán cuppantott a fejem búbjára és miközben magamra hagyott odabökte "Azt mondtad ráz a hideg, ez segít." Könnyekig hatódva huppantam a kádba, ahol pityergésem egy pillanatra zokogásra váltott a víz hőfokától, de gyorsan megszoktam és cefetül jól is esett, a lelkemnek a gondoskodás, a testemnek pedig a jól megválasztott összetevőjű kényeztetés. Teljesen ellazultam. Éreztem, hogy a megkezdett meditációm menthetetlenül alvásban fog végződni, így amikor már rongyosra ázott mindenem kikászálódtam,

Amikor az olajtól síkossá vált talpélem a talajt érintette az agyamon átvillant, hogy féltő gondoskodással a fürdőm megkezdése előtt lányom még visszakiabált, hogy vigyázzak, mert az olajtól csúszós a kád alja, de ez már nem segített. Bal talpam egyenes irányú, folyamatosan gyorsuló mozgással, megállíthatatlanul haladt a klotyófajansz felé. Hihetetlen reflexszel a jobb csülkömet röptömben kirántottam a kádból, amitől a teljes testsúlyom a balra került és ezáltal rettenetes sebességbe kapcsolta csúszó testemet. Menet közben, tekintve, hogy a céda gravitációval még mindig nem tudok dacolni, talajt is fogtam. Csodálatos módon nem fejeltem le semmit, pedig  a helyszűke indokolta volna ezt a koreográfiai elemet is. Ha nem is puhán, de a budi és a szekrény között landoltam egyfajta fura ál-spárgában, amire mielőtt időm lett volna felzokogni a hideg kőtől kapott ütés miatt, iszonyú büszke lettem, mert még sosem sikerült megcsinálnom, mondjuk még nem is próbáltam ilyen progresszíven. "Laza vagyok, mint a rigalánc" és két kezemet elégedett kecsesen égnek emelve csak annyit mondtam "Hepp!". Cirkuszi mutatványomból  felkecmeregve, fuldokolva röhögve gyorsan visszacsobbantam a gyógyvízbe még egy kicsit regenerálódni.

Második partraszállásom már szervezettebben történt, így elmaradt újabb kűröm, pedig éreztem, hogy egy tripla flip is a lábamban van még. A gyerek nem vett észre semmit, így csendben leosontam, a lépcsőn minden lépésre koncentrálva részben, mert fájt, másrészt mert az olaj sejtszinten belém épült és letörölhetetlenül tapadt rajtam. Kanapényomaték funkciót vettem fel és aludtam majd 2 órát, illetve izzadtam vagy 5 litert. Kicserélve ébredtem. Meggyógyított a gyerekem, aki egy szabadnapos tündér, a gyógyfürdője és a nevetés. Már csak a hátsóm sajog kicsit, amit ha lapogatok eszembe jut fürdőszobai produkcióm és ettől újra röhögnöm kell, amiből gyógyhatása miatt felírtam magamnak napi háromszor egyet.