Szerda este van. Mikulás nap. Írt az Eon. Ezt bírta a Télapó kipréselni a puttonyából. Nem bontom ki, mert a legutóbbi galambpostájuk apokaliptikus eseménysorozatot indított el az életemben. Teszek rá. Neo, "nincs kanál" Mátrix analógiájára koncentrálva úgy döntöttem, hogy "nincs levél." A komódra tettem, és amikor fél óra múlva arra jártam még mindig ott díszelgett. Tehát levél van, hogy a rosseb enné meg. Enyhe gyomorgörcs, finom leheletű pánikroham és a kamrában ramaty idegállapot elűzésére eldugott, hangulatjavító tubusos sűrített tej felkutatása és egy húzóra történő beszlopálása közben, a fal mellett lecsúszva próbáltam fejemből száműzni a legutóbbi levelezésünk utáni látogatást idéző diavetítés filmkockáit; hasztalan. Indult is a vetítés, miközben a kamra padlóján, lelki szemeim előtt fékezett a szolgáltató autója, melyből kiszállt egy apró és egy sudár, jóképűnek még cukormázzal sem nevezhető szerelő, akik a megelőző levelezésünk és időpont egyeztetésünk után pontban 12 órakor jelentek meg gázszerelvényeim hatósági ellenőrzése és a gázóra cseréjének eszközölése céljából. A levélben foglaltaknak megfelelően, a véletlennek köszönhetően birtokomban lévő 30 éves gázterveket előkotorva, régészeti feltárási tevékenységet folytatva összeszedve a kéményseprők igazolásait száz évre visszamenőleg, a felújítási munkálatok terveit és engedélyeit szépen lefűzve, rendezve, katalogizálva, tematikus sorrendben kikészítve, arcomra bűbáj mosolyt varázsolva siettem eléjük. Aprócska törpe diktátorunk volt a vezér, aki egyből be is sietett a gázórához, amit pikkpakk ki is cseréltek és én már élesítettem a tollam, hogy aláírjam a több oldalas paksamétát, amin mindenhol a rendeben rubrikába került az iksz. Ekkor hangzott el a "Található a házban egyéb gázkészülék?" kérdés, amely hallatán egy halk belső hang szólalt meg, ami azt súgta "Hazuuuudjjjj", de mivel azt konstrukciós hibából adódóan nem tudok, mosolyogva közöltem, hogy igen, van egy bojler. 

Emberünk itt elkérte a számomra kusza vonalakat tartalmazó őskori tervet és közölte, hogy ezen bizony nem találja, mutassam meg hol van. "Az emeleten, kövessen!" válaszoltam logikusan és már indultam is, amikor kiderült, hogy ő a terven szeretné, ha prezentálnám az eltűntnek nyilvánított berendezést. "Na, ne szórakozzon velem!" buggyant ki belőlem nem sejtvén, hogy ezzel más dimenzióba helyeződik eddig felhőtlen szolgáltató és kiszolgáltatott viszonyunk. Továbbra is az avittas papírlapot lobogtatva egy, ekkor tanultam a szót, parapetes vízmelegítőt kezdett el keresni rajtam. Gyors fogalommagyarázatra kértem, mert egy kukkantót sem értettem abból, amit beszélt. Kegyesen, némi pökhenddel felhomályosított gázkészülék-szakmailag, majd igényt tartott szemrevételezésre, így felvezettem az emeleti budoárba. Szembesülve a tényállással gyászos hírt közölt, miszerint ez a cucc ebbe a pici fürdőszobába nagy, a szellőzés is szabálytalan, ő itten mostan intézkedésileg kiiktatja a meleg víz forrásunkat. Illetve súlyos megrekedéssel küzdve még mindig az átfolyós megoldást kereste, hasztalan. Én a szellőzős mizériától hisztérikus állapotba kerülve böködtem a tenyérnyi helyiségen található 2 ajtóra és egy ablakra, hogy akkor ezek szerinte mi a bánatnak vannak itt. "Ezeket be lehet csukni" felelte éles elmét villantva. "Funkciójukból adódóan valóban" vettem fel a kesztyűt éles logika bajnokságunk újabb fordulójában. Szabálytalan, naná gázszakmailag, ki kell ütni a falat, kell a szellőző. Ekkor jelentek meg a szememben az első dollár jelek, mint Dagobert bácsiéban. Osztani-szorozni kezdtem és éreztem az összeomlás lágy szelét, amint orcámat nyaldossa éles kis nyelvével. Villant a szeme és mélynövését kompenzáló giga egójával ledübörgött az emeletről. Előrántotta a makulátlan jelentést, hibajavítót ragadott és papíralapon elkezdett beköpni a szerveknek, miszerint eltűntnincsmegnyomaveszett, túl nagy, túl kicsi, csukható, nem szellőzik.

Csendben sírtam, amit emberünk ki is szúrt, majd úgy döntött, hogy eddigi kioktató és lekezelő stílusával nem csupán megsebez, ki is végez. "Hát az EPH bekötés szabályos-e?" Ezt meghallva ordítva felzokogtam és két szipogás között megkértem, hogy fogalmazzon érthetőbben, mire ő azt találta mondani, hogy teljesen világosan fogalmazott. Ekkor éreztem, hogy az elesett énemet felpofozta a bennem lakó tapló amazon és az őrület határán úgy döntöttem, nem hagyom magam. Miután kérésemre elmagyarázta, hogy mi az isten az a bekötés, amit már megint rajtam keres, elindultunk együtt felkutatni. Tragikomikus volt, ahogy helyiségről, helyiségre tuszkolva, őt full hülyének nézve, magamból teljes mértékben azt csinálva, kukucsolva, istenien hoztam a szerepet, vizsgáltunk meg minden vezetéket, mert annyit megtudtam, hogy azt keresünk. Nem találtuk, pedig még a garázsba is betessékeltem, de ott sem volt, így hát a kazánomat is le akarta szerelni és az elején makulátlan, már a bojler miatt összerondított jegyzőkönyvet tovább csúfította szorgosan hibajavítózva, miközben sorolta a javítandó feladatokat, amely problémák megoldására 30 napot kapok.  Ekkor elé vágtam egy papírlapot és tapasztalt dominák határozottságát magamra erőltetve közöltem, hogy "Jegyzetel!" A nyomaték kedvéért a tollat is odavertem az asztalhoz, csak a helyzet árnyalása érdekében. A töpörödött törpördög ekkor már szabályosan félt tőlem, gondolom nem volt hozzászokva, hogy az apró pici ponttá lényegült kuncsaft fellázad. Érezte, hogy írnia kell, de nem tudta, hogy mit. Az udvariastól távol álló hangnemben határozottan felszólítottam, hogy sorolja fel tételesen, mi a baja az egészen addig makulátlannak hitt mindenféléimmel. Írja mellé azt is, hogy adott baki kiküszöbölésére milyen típusú szakit hívjak. Az A4-es méretű papírt félig telekörmölte, nem mert ellenállni.

Drága barátaimnak köszönhetően a megszabott határidőn belül teljesült hatósági mumusom minden kívánsága, így a kitöltött dokumentumokkal elbattyogtam fent említett szolgáltató helyi kirendeltségére ügyintézni. A velem foglalkozó helyes kis hölgy, amikor felvázoltam a tényállást, átlátva a helyzetet annyit kérdezett csupán, hogy "Mi van?" Kiderült, hogy ilyet ő még nem hallott. Most vajon neki mi a dolga, kíváncsiskodott tovább. Gondoltam segítek, így helyzetfelismerő képességem szolgálatba helyezve elmondtam én mit tennék a helyében, mit írnék a jegyzőkönyvbe. Rám mosolygott, majd megkért, hogy ha már olyan szépen összefoglaltam, legyek kedves lediktálni az előbbieket, mert neki, ha megfeszül sem fog így sikerülni. Miután elvégeztem a munkáját, finoman jeleztem, hogy én tutira készítenék fénymásolatot a jegyzőkönyvekről és az eredetit visszaadnám magamnak. Így is tett. Kooperatív tevékenységünk végén kedvesen összemosolyogtunk és azóta sem hallottam felőlük.

De ma újra írtak nekem. Én tényleg minden helyzetben igyekszem az élet napos oldalát nézni. A szívemben lakó pár fontosságot, pici gesztusokkal meglepve, mint ma is, a tenyeremre pakolom, mert annyira szépek, ha örülnek. De az Eont rühelem, így egyetlen mikulás napi lepetésemet, a küldeményüket, felbontatlanul bevágtam egy fiókba. Visszanéztem a komódra és mosolyogva konstatáltam, hogy helyreállt a rend a mátrixban, mert "nincs levél" és egy még friss, esti kellemes pillanat emlékébe belekarolva az ágyam felé vettem az irányt.