Hajnal óta válogatott halálnemeken töröm a fejem. Apartmanunk kis konyháját is feltúrtam már, de egy nagyobbacska késen, egy vágódeszkán és hat ronda bocis bögrén kívül semmi életre veszélyeset nem találtam. A fordulásos, állcsonkra mért halálos rúgást sem tanultam még meg, pedig most milyen jól jönne!!!!!
A velünk szemközti dombon több mint 12 órája minimál diszkót tolnak valakik csumára tekert hangerővel és nem táskarádiójuk van. A térkép szerint iskola van a bugyirózsaszín épületben. Ennek az udvarán villog a diszkógömb. A hely sajátosságából adódóan fogalmazhatnék úgy is, hogy a lakásunkban. Én igazi partiarc vagyok. Elsőként rohanok szeletelni, csak legyen ritmusa bármilyen szar zenének és velem zárják a bulit. Velenceiként Efotton, Korzó koncerteken a kempinges találkozók takony zenéjén és a Popstrand bulijain -gyönyörűen hozza a tó a hangot- alszom el minden nyáron. Zajvédelmi füldugóm is van, de ezen most az sem segít. 
Ráadásul a bulizók úgy hallom, hogy átvették az irányítást, mert oroszlán-és elefántbőgés szerű torokhangok tarkítják az amúgy atom pocsékul kevert, így időnként ritmustalan, rettentő színvonaltalan minimált. Esküszöm nem irigy vagyok, ha az lennék, már ott volnék és tolnám. Inni is próbáltam rá/ellene, de nem segített. Aludtam volna kicsit és állati hisztis vagyok. Asszem a reggelihez vásárolt bagettekkel indulok mindjárt dídzsét ölni. Vérszomjassá nyűgösödtem. Felkoncolom, felnégyelem, karóba és bagettbe húzom, amihez (kedvenc bérgyilkosom után szabadon) viszek egy kis hagymát, mert ha már folyik a vér, tudok egyből mártogatni!!!!!!!