Valahol a szomszéd utcában keservesen sír egy kutya. Rendes gazdik laknak arra, tehát nem kell az állatvédőket riasztani. Lenyúlok a mellettem hasát süttető saját kerti díszebemhez és megkönnyebbülten simogatom meg, örülve annak, hogy nem ő adja ki ezeket a hangokat magából, bár ő is és egyéb állataim gyerekkoromtól fogva okoztak épp elég fejtörést.

Rómeó a tarajos teknős családunk jelenlegi férfi tagja. Júliája négy éve hagyott itt minket Húsvétkor, miután a télen át tartó gyógykezelése sikertelennek bizonyult. Készíttettem neki kis keresztet és a családot elhívva szép temetést rendeztünk. Előrelátóan a keresztet Rómeó is megkapta, nem tudhattam mennyire ragaszkodnak párjukhoz a hüllők. Ő viszont rácáfolt a romantikus elképzelésemre, ugyanis a napozókövein kívül semmihez sem ragaszkodott, kifejezetten lubickolt az új helyzetben. Egyszer nagyon megijesztett. Éppen a páncélját takarítottam amikor a farkánál furcsa állagú valami jött ki az apró állatkából. Rohantam a netre, ahol is a "Kijött a teknősöm bele" keresésre meglepetésemre számtalan találatot dobott ki a gép. Az összes azt bizonygatta, hogy kicsiny teknősöm önmagához képest nem is apró, ámde annál furább férfiasságát tartom a kezemben. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy hol a kereszt, mert ösztönből készültem falhoz vágni a perverz kis dögöt, de uralkodtam magamon. Kapcsolatunk némiképp feszélyezetté vált és az eset óta párzási időszakban Rómeó nem most hátat.

Ott volt még Pityu a hullámos papagáj. Párban költözött hozzánk, Csőrikével alkottak elválaszthatatlan duót. Csőrikénk mohó volt, mint Éva az édenben és egyszer megkóstolt valami szobanövényt, ami sajnos napokon belül a vesztét okozta. Pityu egyedül maradt, de büszke férfiként tűrte a lelki megpróbáltatásokat. Egy napon indokolatlanul furcsa dolgot művelt, amely pillanattól egészen más szemmel nézett rá a család. Tojást tojt. Egyet, majd még egyet. Apró picit. Tekintve, hogy akkor már évek óta tökös madárként kezeltük, igen meglepődtünk eme tettén. Állatorvosunk megállapította, mondjuk mi sosem néztünk a szoknyája alá, hogy nincs itt semmi csoda, hiszen Pityu lány, viszont igen ritka az ilyen mély anyai ösztön eme fajnál. Nosza szereztünk neki egy bizonyítottan fiú párt és beindult a papagájgyár, szebbnél szebb madarakkal örvendeztetve meg a családot, a szomszédokat és ismerősöket széles e hazában.

Populációsűrűség tekintetében hörcsögös korszakom volt a legtermékenyebb. Csucsu és Finci barátnőmtől érkeztek hozzánk. Minden este a nappaliban futkostak, ahol lerágták és fészekbélésnek használták fel az apám által rendszeresen és gondosan kifésült szőnyegrojtokat. Egymással is el voltak foglalva, hiszen Fincikénk hamar anyai örömök elé nézett, számos iszonyú ronda, vak, körbe-körbe rohangáló, de gyorsan aranyossá szőrösödő utódot nemzve. Ezen utódok is nagyon szerették egymást, bár úgy ítéltük meg, hogy ragaszkodásuk túllő a testvéri szeretet határain, így miután egyszer belefutottunk egy durva családi orgiába, véget vetve a különös vonzódásnak, mindenkit külön dunsztosüvegbe költöztettünk. 14 üveg díszelgett kis lakótelepi lakásunkban, mindegyik mélyén egy hörcsöggel. Miután a szaporulatot sikerült elpasszolnunk, pár helyről érkezett olyan érthetetlen visszajelzés, hogy 10 az egyben csomagot kaptak ajándékba...

Horst hasától elszakadva nekiálltam a kertben összegyűjteni a tudományosan ott, ahol sikerül, elpottyantott kutyakupacokat. Kutyusunk kezdeti szabadulóművész mutatványai után újabb attrakcióként a mindenevés művészetét fejlesztette tökélyre. Egyszer, akkor még nem tudtam, hogy hihetetlen rutinnal lop, elcsent egy pár sárga gumikesztyűt és mire észbe kaptam, megette. Mikor órák múlva feltűnt, hogy mire kapott rá a kutya, hívtam az állatkórházat. Egy igen jófej dokival beszéltem, aki azt javasolta, hogy figyeljem az output végét a jószágnak, a kesztyűnek ott ki kell jönnie. Így is tettem. Két nap múlva, reggeli kávémmal ébredezve, észrevettem a várva-várt sárga kupacot, amelyben a kesztyű érintetlen és hibátlan állapotban volt megtalálható. Leültem ekkor beszélni Horsttal és felajánlottam neki, hogy amennyiben megtanul kesztyűbe kakálni, ezzel lényegesen megkönnyítve potyadéka összegyűjtését, minden nap kap egy fél párat, olyan színűt, amilyenre csak vágyik. Bár szerintem igen logikus és nagyszerű ajánlat volt, ebem nem élt a lehetőséggel, viszont azóta is bármit megzabál. Legutóbb például három színes papírlampiont, aminek köszönhetően kertünk napokig Gustav Klimt képeinek hangulatát tükröző halmokkal volt borítva.