Szeretem a vidámparkokat, a régi klasszikusokat, a modern hangosabbak lélekvesztőit már kevéssé. Megfelelő mennyiségű hányás elleni gyógyszer bevétele után bármit kipróbálok. Tudom, hogy ez csalás, de pont nem érdekel, ha ez kell ahhoz, hogy a torkomban dobogjon a szívem és halál sápadtan, remegő lábakkal menjek még és még és még egy kört. 

Az érzelmi hullámvasutakkal merőben más a viszonyom. Főként azért, mert legritkább esetben veszek önszántamból jegyet rájuk, illetve míg a vidámparki legszörnyebb emberi találmánynak is látom a végét, ezek viszont perpetuum mobile üzemmódba kapcsolva tapasztalatom szerint soha sem akarnak lecsendesedő stádiumba kerülni. Amikor már végre rendeződne a pulzusod, büszkén simogatod reggelente más híján önkezűleg buksidat, gratulálva tenmagadnak, hogy ismét felálltál, mint egy keljfeljancsi, akkor egy túlértékelt jel, egy félreértett szó, egy mozzanat mindent ledönt, felkavar, taszajt rajtad egyet. Kiderül, hogy öregszel és nem regenerálódsz a pofonok után úgy, mint régen, ráadásul a helyzet nem egy hullámvasút megszokott fémszagú kapaszkodóját nyomja a kezedbe, hanem lelök a mélybe. Zuhanás közben megpróbálsz a bokádhoz kapni, és ha szerencséd van még érezheted az abroncsot, ami a bungee jumping kötelet rögzíti ugrani nem akaró testedhez.

Szar napom van. Bungee cucc a bokámon, kamaszt nevelek, bal lábbal keltem, álmos vagyok, sűrű lett a paradicsom leves, elfogyott a sűrített tej, ami ilyenkor a legbizalmasabb endorfin forrásom és nem találom a racsnim, amit ha tekergetek kerregő hangjától kisülnek az idegpályák.

 Rossz napom van, hála égnek ritka esemény. Barátaimat kikosarazva a kertben terültem el a napozó ágyon D vitamint begyűjteni szorgos mód. Bedugtam a fülem és jóféle alfajáró zenét hallgattam, mert egy helyben lazulva, elheverve nem történhetnek szörnyűségek és amíg inaktív vagyok tönkre barmolni sem tudok semmit. Ráadásul remélem álmodni is fogok, mint minden éjjel gyönyörű színeset. Gondoltam most délután is befigyelhet valami jóféle akció, kaland, lovagos-királylányos, gyilkosos üldözős, esetleg helyzetmegoldós sokat üzenős.

Talán mert a hullámvasutakon mélázva butultam le, a Ligetben találtam magam. Hajam szépen befonva hátul egy copfban, benne szalag, persze kék, mint az ég kékje nyári fülledt napokon. Szoknyám pliszírozott és a keményített alsószoknyától csábítóan kerekedik csípőmön, mely fölött a vékony derekamra nagy masnival megkötött kötényem szépen rásimul. Csipkés, bő ujjú blúzom figyelemre méltóan domborodik szűk mellényem alatt a diszkréten, éppen eleget mutató dekoltázsom körül, melyet büszke tartásommal azért igyekszem kissé szemérmetlenebbé tenni. Vasárnap van. Azt ígérted elviszel a Ligetbe, ahol a vurstliban van óriáskerék, szól a pavilonban a zene, a lacikonyhák illata csábító és a mutatványosok sosem lankadnak szórakoztatni a nagyérdeműt. A verklis mellett találkozunk és már látom is fess, világos felöltőbe bújtatott sudár alakod. A kalapod, mint mindig kicsit ferdén nyomtad a fejedbe, de így még jobban tetszel. Napbarnított arcodon kedvesen mosolyognak szinte lelkembe látó kék szemeid, amik pont olyan színűek, mint a pántlika a hajamban. Zavartan hajolsz meg előttem, míg én hangosan nevetve beléd karolok. Belenézek a szemeidbe és elveszek bennük. Fülig pirulok, amit te sem hagysz szó nélkül. Megszorítod a kezem, közelebb simulsz és a hozzánk hasonlóan zavartan, kipirulva andalgó párok között az óriáskerék felé vezetsz. Trottőr sarkú csizmám büszkén kopogja léptem fürge ritmusát, mert tudom, hogy bárhová követnélek. Hatalmas furcsa szörnyként tornyosul fölénk az óriáskerék, amit oly régen ki szerettem volna próbálni. Félelemmel teli izgalommal szorítom kezed és te bátorítóan egy finom csókot lehelsz az arcomra. A szívem a torkomban dobog, amikor leülünk. Szorosan átöleled a derekam, amikor az öreg úr megrázza csengőjét és elindulunk felfelé. Tudom, hogy nem érhet baj, amíg itt vagy mellettem. Kinyitom a szeme és látom, hogy a magasan a város felett repülünk. Felém fordulsz és számra hajolsz, de ekkor szörnyű zaj hallatszik és csak zuhanunk, zuhanunk, zuhanunk.......

Leszakadt alattam a napozószék. Bal oldalamon fekszem belegabalyodva, mint hülye gyerek a nadrágtartóba. Szám szélén folyik a nyál, amiből tudom, hogy mélyen aludtam. Kicsit bök a helyéről kilazult hosszú csavar, ami jobb helyet nem találva beleállt a csípőmbe. Azon kapom magam, hogy Bilicsi Tivadar klasszikusát dudorászom kellemesem elterülő vigyorral a képemen. "Ujjé, a Ligetben nagyszerű..."  Erről eszembe jutott az álmom és csak azért vagyok pipa, hogy nem jutottunk el a csókig. Sármos hódolom karján felejtett nőiességemet nélkülözve felkászálódtam megalázóan béna, taljatfogott helyzetemből miközben a bungee jumpingot felírtam képzeletbeli bakancslistám kaland rovatába, (közvetlenül az ejtőernyős tandemugrás mögé, amelyre következő szülinapomon készülök) mert úgy döntöttem, hogy a sorsnak akkor tudok a leghatékonyabban beinteni, ha legyőzöm, sőt lehet, hogy meg is szeretem!