Régen, amikor Postirán nyaraltunk, apám minden reggel lesétált a partra, hogy a hajnalban friss fogással visszaérkező halászokat meglesse. Egyszer elkísértem. Őszintén szólva nem tudtam osztozni a lelkesedésén, amikor a polipokat a kövekhez csapkodva puhították, illetve kifejezetten gusztustalannak találtam, hogy bicskával kibontják és nyersen, csak úgy beszippantják a kagylókat. Ezután az élmény után elhatároztam, hogy sosem fogok kagylót enni. Így volt ez egészen tegnapig, mígnem Sibenikben bátran tengeri herkentyűs rizottót rendeltem és meg kell mondjam ízorgiát tapasztaltam a számban. Ebből is látszik, hogy nem gáz elhamarkodott döntéseinkből olykor kihátrálni és belátni, hogy tévedtünk, különösen, ha valamely érzékünk igen ...

Kiderült, hogy a push uppal hetykének hazudott kebleim alatt létező mellizmok húzódnak. Onnan tudom, hogy reggel, amikor a telefonomért nyúltam, álmából hirtelen ébresztett kamaszokat meghazudtoló frissességgel, majdnem felordítottam, úgy fájt. Azt hittem a kor, a tapasztalat és az évek okozzák megrendült állapotomat, de utána eszembe jutott küzdelmem az elemekkel tegnap délután a strandon.

Mindenféle praktikus kiegészítővel karácsonyfává varázsolva önmagunkat, szép libasorban learaszoltunk a tengerhez. A fene se bír korán kelni, ha nem muszáj (mondjuk én igen, de ez nem panasznap), így a telepített, trópusi hangulatot idézni vágyó napernyőmező harmadik sorában kezdtük meg telepesi létünket. Igyekeztünk minél praktikusabban ...

Petőfivel ellentétben én ágyban, párnák közt képzelem az utolsó elszenderülést. Harcos énem, az árral gyakran makacsul szembeúszó tettrekészségem épp eléggé békés lesz már ahhoz, hogy ne csatában lehelje ki a lelkét.

Tegnap a potenciális helyszínt is megtaláltam, ahol majd korpuszomnak talán szívesen vásárolnék öröklakást. Körpanorámás, a kilátás fontos, ha egyéb kilátások nem lesznek már, tengere néző. Csendes, de mégsem szomorú hely, ami rendeltetéséből kiindulva talán furcsának nevezhető.

A helyi Sveti Juraj templomnál néztük meg a naplementét. Minden eddigi általam meglátogatott horvát kisvárosban van helyi Sveti Juraj templom. Ezúton kérek elnézést az összes szenttől, akik nevét nem tudtam megjegyezni és ...

Idegen ágyban ébredtem és iszonyúan fáj a fejem. Na nem a kilencvenes évek valamely titkosított eseménye jutott eszembe, mert abból az időszakból csak a szépre emlékezem, arra is erősen szelektálva.

Közel 12 óra vezetés után tegnap landoltam tengerre néző apartmanunk kis szobájában, ahol a zajvédelmi füldugóimnak köszönhetően és el nem hanyagolható tényezőként hálát rebegve a relatív kényelmes matracnak -mondjuk az én spártai keménységű ágybetétemtől vehetne tökösségi leckéket- kijelenthetjük, hogy jót aludtam. A combizmaim vannak siralmas állapotban, mert a bő 11 órából mintegy négyet indokolatlan dugóban araszolva, pedálozva töltöttem. Menet közben megbántam minden bűnöm, megfogalmaztam nyolc, tíz ...

Pakolok. Holnap indulunk láblógatni, mondjuk én itthon is ezt csinálom már két hete, arra erősen figyelve, hogy "az édes semmittevés nehogy munkává fajuljon". Életem eddigi legnagyobb, mélyen mindig lüktető, pótolhatatlan hiányának, apámnak volt ez a szava járása. 

Vele és a családdal jártam először Horvátországban, pontosabban Jugóban. Fontos dátumokkal mindig bajban vagyok, bulvár memóriám ösztönösen kiveti az ilyen, számára lényegtelen tartalmakat, de valamikor 87 környékén lehetett. Az általánost befejeztem, várt a kéttannyelvű, ami abban az időben igen nagy dolognak számított! Elindultunk hát családilag, céges beutalóval, a vállalti üdülőbe, Brac szigetére, Postira városkába. KD-01-16 rendszámú Dáciánk megroggyanva ...

Aktuálissá vált kutyánk éves szervize.
Horst, családunk hármas számú -egykoron- női egyede, 5 éves basset hölgy, aki idestova 3 éve tisztel meg minket bizalmával. Ez a fene nagy bizalom persze idővel alakult ki csupán Ékes bizonyítéka ennek az, hogy hozzánk költözése után két nappal már, mit sem törődve életének csodás alakulásával, kalandor lelke által hajtva, kiszimatolva a rést a pajzson, meglépett és a szomszéd városból kellett haza hozni az állatorvostól. Pozitív hozadéka a történetnek, hogy praktikus árukapcsoláskén dokit már nem kellett keresnünk, talált magának.
"Átvett" kutyus, akinek keblemre ölelése igen nagy lépésnek számított életemben, figyelembe véve azt az el nem hanyagolható tényt, hogy alapvetően félek a ...

Akkor szép, ha zajlik....
Szokásos esti meditáció. Egy jó hónapja ismét "beborulok" reggel, este. Régen aktív részese volt életemnek ez a fajta csend. A befelé fordulás aztán elmaradt, legalábbis más formát öltött, majd újra szükségessé vált némi belső monologizálás, így bővült a napi rutin is.
Reggel kisebb agyi infarktust kaptam, amikor a szeánszom közepén, vasárnap reggel, rikoltozni kezdett a telefon. Épp a legbékésebb helyeken jártam kisimult idegekkel, amikor lelki békémbe beleböfögött a zaj. Hosszú percekig ültem reszkető gyomorral, hunyorgó szemmel, riadt macska képpel, pucéran az ágyon és próbáltam normál szintre könyörögni az egekben pattogó pulzusomat. Kisimítandó idegeim rítus táncot jártak, miután végre meg ...

Utálom a kaprot és szerintem ő sem szeret engem.
Egészen tegnapig azt gondoltam, hogy ez megmásíthatatlan tény, de akkor fűnyírás előtt, megpillantottam a fűszerkertemben elszáradtan éktelenkedő kaporszárakat és azonnali szanálásuk mellett döntöttem. Miután a pusztítás megtörtént, megcsapta az orromat illata és összefutott számban a nyál. Na, nem egy undorodásos, hegyes sercintés céljából, hanem mert határozottan megkívántam. Ez a megdöbbentő jelenet felidézte az elmúlt hónapok bennem zajló változásait, témát szolgáltatva a gondolkodásra, a kiszáradni csak nem hajlandó rétem kurtítása idejére.
Minden a hajammal kezdődött. Az elmúlt hét szűk esztendőben szeretettel, babusgatva növesztettem, talán mert azt gondoltam, hogy ...