Sublótmesék

Mesék, amiket eddig csak a fiók olvasott

2017. aug 10.

Úgy szeretném, úgy akarom.....

írta: Turcsányi Ildikó
Úgy szeretném, úgy akarom.....

Jönnek a Perseidák. Igaz hétvégén lesz a leglátványosabb, de nem lesz, mert felhős lesz az ég. Tehát én az előfutárokra vadásztam. Kicsi korom óta imádom a hulló csillagokat. Olyan ritkán mertem nagyot kívánni, mint ahogy igazán sosem mertem nagyot álmodni sem. Mostanában nyiladozik a csipám, de még kicsit kell mosogatnom a szemeimet, hogy merjek istók zicsi nagy lenni. 

Szóval  eldöntöttem, hogy idén nem hagyom elpuskázódni az alkalmat és felkészülök. Csak semmi spontaneitás, mert ha spontán vagyok, akkor tuti megint valami gagyi, filléres, már öt van belőle, kell a rossebnek, na ezt meg miért kívántam dolgok jutnak majd eszembe. Gigászi stratégákat meghazudtoló módon kilistáztam vágyaimat és kivételesen ügyeltem, hogy ne ...

Tovább Szólj hozzá

2017. aug 08.

Opel, sosem kop el

írta: Turcsányi Ildikó
Opel, sosem kop el

Ma kávézni mentem a barátnőimmel. Lányom edzőtáborban egy hétig és kövezzen, esetleg átkozzon is meg az emberiség nagymagyaranyákból álló megfelelő hányada, én ennek igazán örülök, sőt ki is merem mondani! Őszinte kuka rajongással imádom gyermekem, de néha igazán jót tesz mindkettőnknek a különlét. Empatikus fajta vagyok, így beleképzelve magam az ő helyzetébe és mellé téve némi önkritikát, már ami a testi-lelki-szellemi hiperaktivitásomat és egyébként is markáns lényem illeti, minden bizonnyal most ő sem szomorú.  

Egy mondás szerint az isten barátainkkal kér tőlünk elnézést a családunk miatt. Én a szerencse lánya vagyok, mert mindkettőből minőséget sorsoltak számomra odafent. Mai koffeinbeviteli társaim részben ...

Tovább Szólj hozzá

2017. aug 06.

A kert álma

írta: Turcsányi Ildikó
A kert álma

Jóval napkelte előtt, a régi vaskerítésre felfuttatott borostyánban fészkelő madarak hajnali koncertjére ébredt. Az első pár torokköszörülős, álmossággal tompított hangszálakkal hamiskásra sikeredett szólamon jót somolyogva nézett büszkén végig harmatosan ébredező lakóin a kert. Néma beletörődéssel vette tudomásul, hogy idén is legyőzte a nyár. Égési sérüléseitől eltekintve mégis ezeket a hónapokat szerette a legjobban. Ilyenkor benépesült, új lakókat üdvözölve. Színes lett, virág és fűszernövény illatú, gyümölcs ízű, madár és tücsök dallamos. Életre kelt, békés göngyöleget vonva a középen álló, az eleinte betolakodónak gondolt, majd megszokott, végül megszeretett, két személyesre finomhangolódott ...

Tovább Szólj hozzá

2017. aug 04.

Psycho, avagy egy zaklatott éjjel punnyadós reggele

írta: Turcsányi Ildikó
Psycho, avagy egy zaklatott éjjel punnyadós reggele

Éjjel arra ébredtem, hogy besurranó jár a lakásban. A vibráló zseblámpa fénye és az óvatosan osonó léptek alatt ropogó padló zaja egyértelművé tették a helyzetet. Iszonyúan betojtam, habár belőlem ezek a helyzetek a kreatív megoldásokat pattintják ki, pánikolni utólag szoktam. Végigmértem magamat és bár nem tudom, mi a dresszkód, ha az ember betörőt fog, megállapítottam, hogy Éva-kosztümömben tuti alulöltözöttnek és védtelennek számítok, még ebben a helyzetben is. Mindegy. Támadtam. Puszta kézzel, a sokkolás fegyverével felvértezve. Gondoltam meztelenül rávetem magam, attól tuti lefagy, a nappaliban meg annyi minden van, amivel stílusosan agyonverhetem.

Kiugrottam tehát embertelen frászt hozva gyermekemre, aki a telefonjával ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 31.

Pityu tojásai

írta: Turcsányi Ildikó
Pityu tojásai

Valahol a szomszéd utcában keservesen sír egy kutya. Rendes gazdik laknak arra, tehát nem kell az állatvédőket riasztani. Lenyúlok a mellettem hasát süttető saját kerti díszebemhez és megkönnyebbülten simogatom meg, örülve annak, hogy nem ő adja ki ezeket a hangokat magából, bár ő is és egyéb állataim gyerekkoromtól fogva okoztak épp elég fejtörést.

Rómeó a tarajos teknős családunk jelenlegi férfi tagja. Júliája négy éve hagyott itt minket Húsvétkor, miután a télen át tartó gyógykezelése sikertelennek bizonyult. Készíttettem neki kis keresztet és a családot elhívva szép temetést rendeztünk. Előrelátóan a keresztet Rómeó is megkapta, nem tudhattam mennyire ragaszkodnak párjukhoz a hüllők. Ő viszont rácáfolt a romantikus ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 29.

Messze még a hajnal, 3 óra huúúúúúsz

írta: Turcsányi Ildikó
Messze még a hajnal, 3 óra huúúúúúsz

A papucsaimat szokásos módon berúgtam az ülés alá és mint mindig mezítláb vezetve, este 8-kor egy isteni utolsó közös vacsora után, lányommal elindultunk Primostenből Velencére. Ez így végtelenül egyszerűen hangzik, valójában viszont egy roppant bonyolult, hosszú percekig tartó, külső irányítást igénylő tolatási manőver előzte meg a parkolóban, melynek végrehajtását, tekintve, hogy az én jogsim előre szól, barátnőm férjére bíztam. Gyűlölök tolatni. Nem tudom megindokolni miért, de meg sem próbálok úgy tenni, mintha menne. Persze megoldom, ha kell, de nem szeretem azt az embert, akivé a helyzet tesz, különösen, ha az erkélyről fürtökben kilógó, a kocsijukat tőlem joggal féltő hapik szemmel verése közben kell abszolválnom ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 25.

Bögyös pékné, világszám!

írta: Turcsányi Ildikó
Bögyös pékné, világszám!

Reggelente elsétálok a pékségbe a városkapuhoz, így csenve egy kis időt magamnak magammal. Szeretek egyedül lenni. Mindig is szerettem. Gyerekkoromban ilyenkor kalandos történetek kavarogtak a fejemben kiszínezve a sokszor dögunalom ébrenlétet. Férfiasan bevallom, így van ez most is, bár a kínálat bővült a minőségi csenddel, ami jó barátommá vált. Magam mellé is egy hajóskapitányt, berepülőpilótát, racsnis csavarhúzókészlet ügynököt tudok momentán elképzelni (a racsnihoz fűződő bensőséges kapcsolatom köztudomású, emiatt fontos, hogy ne sima csavarhúzókat áruljon), mert talán az ő időbeosztásuk mellett megoldhatóak sértődés mentesen az időnkénti elvonulásaim.

Pavlovian nyálindító illatok terjengenek a kedvenc Pekaria-m ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 24.

La-lalla-la, la-lalla-la, de jó, hogy élek!

írta: Turcsányi Ildikó
La-lalla-la, la-lalla-la, de jó, hogy élek!

A vízben lebegést igyekeztem ma tökéletesre fejleszteni. Eme elszántságom abból adódott, hogy a fűtést erősen feltekerve elviselhetetlenné vált a parton a hőség. 

Kiváló helyet választottunk a hassüttetéshez, bár itt nem nagyon lehet hibázni. A háttér ismét a félsziget a nyílt tengerrel, ami nem létező kék színűre fest mindent. A délig tartó dobhártyakínzás után a városvezetés elszégyellhette magát, mert szerintem kárpótlásul ők vezényelték ki a horizontra azt a számtalan hófehér jachtot és vitorlást ringatózni, amik jelenlétükkel már-már pofátlanul tökéletessé tették a panorámát. A hetvenes évek tájkép tapétái jutottak eszembe, amiből egy dzsungeles a nagymamámék nappaliját is díszítette természetesen. ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 23.

Nyírjuk ki a Dj-t!

írta: Turcsányi Ildikó
Nyírjuk ki a Dj-t!

Hajnal óta válogatott halálnemeken töröm a fejem. Apartmanunk kis konyháját is feltúrtam már, de egy nagyobbacska késen, egy vágódeszkán és hat ronda bocis bögrén kívül semmi életre veszélyeset nem találtam. A fordulásos, állcsonkra mért halálos rúgást sem tanultam még meg, pedig most milyen jól jönne!!!!!
A velünk szemközti dombon több mint 12 órája minimál diszkót tolnak valakik csumára tekert hangerővel és nem táskarádiójuk van. A térkép szerint iskola van a bugyirózsaszí n épületben. Ennek az udvarán villog a diszkógömb. A hely sajátosságából adódóan fogalmazhatnék úgy is, hogy a lakásunkban. Én igazi partiarc vagyok. Elsőként rohanok szeletelni, csak legyen ritmusa bármilyen szar zenének és velem zárják a bulit. ...

Tovább Szólj hozzá

2017. júl 22.

Szintén zenész?

írta: Turcsányi Ildikó
Szintén zenész?

Tortillát eszem egy autentikus horvát strandon. Tortillámat egy magyar lányka készítette egy autentikus lángosos büfében. Multikulti. A tortillám teteje roskadásig pakolva autentikusan hozzá nem illő sült hagymával, amiért a lányra mától tündérként tekintek hálás, kék kutyaszemekkel, hiába néz rám a helyzetet nem értve erősen pikírten. Nem tudja, hogy fél kívánságomat teljesítette, ugyanis napok óta  hagymás rostélyost szeretnék enni. Hasnehézzé válva, félálmomban, szalmakalapom rejteke alatt kajakómától kiütve hallottam, hogy kellemes dalmát népzene szűrődött a part felé valahonnan. A dallam összemosódott a kabócák reményvesztett fűrészelés szerű, recsegő hegedülésével és a mellettem homokozó vödrein doboló ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása