A kötött pulóvert újra elővettem a szekrény mélyéről. Ez volt a kedvence. Einstandoltam. Illata már csak az agyamban él, de ott olyan elevenen, hogy ha becsukom a szemem és belefúrom a fejem, tapinthatóvá válik a jelenléte. Kötött pulóver, férfias after shave és cigaretta illat, ez a nyerő kombó. Az arcomon még ott a szép keze melege. Ülök az ágya mellett, kezemben a keze, arcom abban pihen és beszélünk, hosszasan, sokat, mindenről. "Menj most haza kicsim, fáradt vagyok."-mondja. "Holnap jövök, szeretlek!" Így váltunk el. Aztán másnap reggel ő úgy döntött, miután az ágyát megigazíttatta, a takaróját elsimította, mesélték a többiek, hogy az ébredés után visszaaludva már nem kel fel. Elmegy. Szépen. Csendben. Méltósággal. ...

Abban a pillanatban éreztem, hogy valami nem gömbölyű. A jobb lábamat tartó kényelmes szorítás engedett és 38-as, szépre lakkozott, dögös vörös körmű lábfejem elszabadulva riadtan kandikált ki az őt elhagyó cipőmből. "Hogy az a labozári tetűrágó" sziszegtem magam elé, illetve fölé, mert teátrálisan a fejemhez is kaptam, aminek köszönhetően egy utcatáblán kiszúrtam, hogy a VII. kerületi István utca tök rossz szakaszán állok, már megint nem tudom hol vagyok. "Cseszd meg!" folytattam a szitokfüzért, amikor beugrott, hogy a számtalan pántból álló, velem jó néhány éjszakát áttáncolt magassarkú topánkám pántjait vesztett öngyilka tuti valamely égi védelmezőm üzenete volt, éppen egy útjelző alatt, hogy ne tévedjek el jobban ...

Lebegett. Apránként vette tudomásul környezetét és saját lényét. Feleszmélt. Visszhangzó csacsogást hallott, aminek a jelentése nem volt még tiszta számára, de a monotonitás ellazította, így tudott magára figyelni. Apró volt, pici, amennyire meg tudta állapítani az őt körülvevő, szorosan hozzá simuló tömegben, kisebb mint a többiek.  A sötétben észrevette, hogy folyamatosan sodorja az ár előre, valahová tart. Bizonytalan volt még, de legbelül úgy érezte bízhat, elengedte hát magát és igyekezett érzékelni.

Egyre többet megértett az őt körülzsongók folyamatos locsogásából.  Különféle hangok próbálták kitalálni, hol bukkannak felszínre, amit nem egészen értett, de az már világos volt számára, hogy a sötét és rideg ...

Teljes összeomlás tapasztalható háztartásom fiókos szekrényeinek személyes sorsában, mondhatni sublótapokalipszis van kialakulóban.

Többszörösen összetett problémával állok szemben. A nappaliban található fenyő kisbútornak kilazultak a fogói, vagy húzói, vagy micsodái, szóval a gombok, amiknek köszönhetően hozzájutok egyébként tök lényegtelen tartalmukhoz. Nem, kedves látatlanban is hozzáértő nagyra becsült férfiemberek, nem simán csak visszatekerni kell. Női agyvelőmmel én is azt gondoltam, csak ennyi a gond, de nem, hangsúlyozom, kilazult, bő lett, nagy lett, tág lett, lötyög!  A fiókok zavartalan ki-és besiklását elősegítő, két oldalt található sínekből apró pici helyes kis golyócskák potyognak. Eleinte megörültem, ...

Úgy döntöttem, hogy megírom az „A” oldal memoárjait. Az előző mondatot olvasván bal karjukban hirtelen zsibbadást, mellkasukban szívtájéki szorítást, kihagyó és ritmustalan szívverést észlelő barátaimnak, ismerőseimnek, rokonaimnak és üzletfeleimnek üzenem, hogy még csak a fejezetcímekkel készültem el.  A befejezésre nyugdíjas éveimben, a Parkinson Intézetben doktor Alzheimer felügyelete mellett lesz időm, ahol minden nap újra megismerkedek majd drága régi - új barátaimmal, akiket ezúton is kérek, hogy legyenek rendesek a gyerekeikkel, hogy azok ne akarjanak kiszúrni velünk és kérésünkre gondolkodás nélkül ugyanabba a nyugger otthonba dugjanak minket. Ezen kívül nem vagyok haragtartó, vagyis mindenkinek abszolút maradéktalanul ...

Szeretem a vidámparkokat, a régi klasszikusokat, a modern hangosabbak lélekvesztőit már kevéssé. Megfelelő mennyiségű hányás elleni gyógyszer bevétele után bármit kipróbálok. Tudom, hogy ez csalás, de pont nem érdekel, ha ez kell ahhoz, hogy a torkomban dobogjon a szívem és halál sápadtan, remegő lábakkal menjek még és még és még egy kört. 

Az érzelmi hullámvasutakkal merőben más a viszonyom. Főként azért, mert legritkább esetben veszek önszántamból jegyet rájuk, illetve míg a vidámparki legszörnyebb emberi találmánynak is látom a végét, ezek viszont perpetuum mobile üzemmódba kapcsolva tapasztalatom szerint soha sem akarnak lecsendesedő stádiumba kerülni. Amikor már végre rendeződne a pulzusod, büszkén simogatod ...

Magasztos pálya az enyém, mondják sokan. Momentán semmi magasztosságot nem érzek, csak kétoldali iskola undoritiszt, mely betegségből még van két hetem kigyógyulni és ami tanév kezdetére, különösen mikor találkozom a gyerekekkel, rendre el szokott múlni és örömmé változik.

Tisztán emlékszem az első napomra tanárként az iskolában. Friss diplomával, ambiciózusan, Himalája méretű egóval jelentem meg az újpesti "Pozsonyiban". Anyám egyik idősödő kollégája, aki az élet egészen más területén dolgozott, az évnyitó előtti napokban félrehívott és jó tanácsokkal látott el a pedagógus társadalommal kapcsolatban, melynek akkor még aktív tanár felesége által szerzett tapasztalatok képezték az alapját. Megtudtam, hogy a pedagógus ...

Helyet csinálok az újnak. Néha ki kell söpörni a történelmi távlatokban mérhető régit, ahhoz hogy teret nyerjen a jelen. Kicsit gyűjtögető vagyok, na nem ijesztő mértékben, pontosabban lusta szelektálni, egészen pontosan csak olykor lusta, amely szokásomnak kiválóan megfelel a nagy ház, amit ketten birtoklunk és igazi nőkhöz méltóan minden mikronnyi felületét alaposan be is lakjuk. Most újra elkapott a megfojt és lenyom a sok régi múltbeli kacat érzés, így előkaparva lelkem keményen tökös részét, nekiálltam a szekrények férfiasan praktikus lomtalanításának. 

A mai penzum egy fiókos szekrényke volt, ami igazi feneketlen papírnyelőnek bizonyult. Folyamatosan ébren tartva maszkulin oldalamat, arcomat bősz harcos módján képletesen ...

Hangos édesanyámnál a konyha. Együtt a család. Szűken vett fontosságaim névsorolvasásánál csak apám nem tenné fel a kezét, de őt annyiszor emlegetjük felidézve szállóigévé vált mondatait, hogy olyan mintha csak a kertbe szaladt volna valamiért három éve és nem fentről hamuzna a fejünkre egy fodros felhő széléről, keresztbe tett lábakkal szemlélve az eseményeket, éppen lassan kifújva a füstöt. Ma látogatóba érkezett, évtizedek óta külföldön élő nagybátyám apámra emlékeztető gesztusai és hanghordozása egyébként is közénk idézik őt. 

Olasz családokat megszégyenítő vehemenciával, gesztikulálva társalgunk, mint mindig. Anyai ágon öröklötten cserfesek vagyunk, de kérlelhetetlenül őszinték is, így vállalva a ...

Őszi projektem, a kis kerti tó helyén hasaltam könyvemmel a fűben, amikor észleltem, hogy az egyébként iszonyú hiperaktívan ide-oda rohangáló, mászkáló hangyák és egyéb soklábú apróságok reszketegen, kissé elzöldült képpel kapaszkodnak az erősen hajladozó fűszálak végén. Szétnéztem és szomorúan állapítottam meg, hogy tériszonnyal küzdhetnek a bokáig érő rétemen, mert hiába harap mostanság fájdalmasan a forró nyári kánikula, annyira nem éhes, hogy a körülményektől függetlenül makacsul növekvő füvemet lelegelje. Le kell hát nyírnom. Igencsak meg kellett emberelnem magam, hogy eljussak az elhatározásig, de kemény lány vagyok, hőségálló, így nekiduráltam magam a mezőgazdasági munkálatoknak.

Előkotortam ...