2000. október huszonharmadikán éjfélkor egy emlékezetes buli kellős közepén döntést hoztam és a Szépasszonyvölgy egyik pincéje előtt elnyomtam az utolsó cigarettámat. 2000. október huszonnegyedikén nulla óra 1 perckor ugyanott azonnal meg is kívántam a következőt, viszont azóta sem gyújtottam rá, hiszen egy római jellem veszett meg bennem, vagy mi. 13 boldog láncfüstölgéssel töltött évet zártam akkor le, tudván, hogy gyereket szeretnék, ő pedig nem tölthette az első kilenc hónapot füstös méhburok kocsmában; lesz ideje zülleni alanyi jogon, ha majd megérik rá. 

Rossz szokásom, függőségem sosem múlt el teljesen, csak szünetelt, időnként újra és újra megkísértve. Aztán a kollégáim valamelyik nap a kocadohányzásról ...

Két hete futottunk össze, illetve szét, mert cefetül megijedtünk egymástól. A kerti sufniba tévedtem be metszőollóért, ahol ő éppen téli kvártélyt keresett a kutyaól téliesítésére szánt szalmában. Aprócska volt, szürke, fürge és tagadhatatlanul egérszerű. Kezdődik, állapítottam meg magamban az elmúlt évek rágcsálókkal tarkított téli eseményeit kissé frusztráltan felidézve. Mivel ezek után az életesemények egészen más mederben kötötték le minden idegszálamat, illetve annál is többet, egészen ma reggelig eszembe sem jutott a kis szőrös ártány. 

Minden akkor kezdődött, amikor négy évvel ezelőtt a szokásos -engedélyezett!!!!- őszi égetésem alkalmával a tűzrakóba gyűjtött cuccos alá is odapirkantottam. Ez volt az ...

Az esti válogatott focimeccset privát mozizással kötöttem össze, elaludtam rajta. Pedig valamikor a nagy francia forradalom előtti időkben, ferencvárosi lakosként, barátaimmal kint voltunk minden bajnokin az Üllői úton; szórakoztatott a foci. Beékelődve a B közép és a nyugger szektor közé, hihetetlen kultúrkincsre tettem szert, mert be kell valljam bár sport őrült vagyok, ezen alkalmak inkább szóltak a hihetetlen fazonok és beszólások emlékeimbe való gondos bevéséséről, sem mint az események sportértékéről. Sokat megtudtam például Kispest, Újpest, Angyalföld, mind a három....etnikai szempontból tekintett lakossági megoszlásáról, kikristályosodott elmémben, hogy Újpest mocskos, és hogy éoléolé, illetve hogy a BKV buzi. Ez utóbbi ...

Ildikó vagyok. Szörnyeteg vagyok. Ma elgázoltam egy kerékpárost. Meglepően tömör tőmondatok. Tömörek, de igazak.

Már reggel tudtam, hogy úgy általában rosszkor vagyok rossz helyen, de a kávémmal hamvába fojtva az érzést, erőből átgázoltam a délelőttön és a délután magánóráin. Hazafelé még a mamataxi vasúti szolgálata előtt beugrottam vásárolni. Szépen lassan haladtam a Korzó parkolójában, amikor a jobb oldalon tekerő pasit előzni kezdtem. Indexeltem is, szabálykövető lyány vagyok, vagy mi. Az úr ebben a pillanatban a mellettünk jobb oldalon emelkedő töltést és az utat kezdte szemlélni, mely fejmozdulattól a kormányt finoman balra tekerve elindult felém és én tudtam, hogy mindjárt becsapódik. S lőn. Satufék, kiugrottam ...

Vasárnap hajnalban a szarkák cserregésére ébredtem. Hosszú perceken keresztül próbáltam zajtalanítani az ágyam fejrészét, volt már rajtam minden, párna, takaró, díszpárna, de nem segített, a szarikák továbbra is az ablakom alatt élték magánéletüket. Felkeltem szétcsapni közöttük, de úgy döntöttem játsszák le egyedül, inkább kivánszorogtam nemrég beújított gyönyörű kék, olasz kotyogómon mérget főzni. Az ablakban megláttam gyűrött képemet, amit szénaboglya mód keretezett rendezetlen rőzsém. Mivel kellett egy kis hangulatjavító biztatás, vállamat megsimogatva, csendesen dúdolgattam az egyre erősödő kávéillatban, bízva a szöveg varázserejében: "Az, aki szép, az reggel is szééép!" Ezen a ponton megemlékeztem az engem ...

Az egész akkor kezdődött, amikor a biciklis futárokról szóló, nem túl izgalmas szöveg feldolgozása közben a tanári asztalon pihentetett karom alól kimászott egy nagy valami. Mondanom sem kell, hogy ordítva ugrottam fel, aminek a meglepetés és mókafaktorát a nyolcadikosok hitetlenkedve vigyorgó, kaján képén lehetett legjobban lemérni.  A poloskát, mely fajtájának tuti valamely híres családból származó, harcedzett példánya volt, erre gigantikus méretéből következtettem, egy zsebkendővel felcsippentettem. Normál esetben kiengedem az ablakon, de ez hozzám ért, attrocitált behatolva személyes terembe, így biztosítva számára az általam feltételezett hősies múlthoz méltó halált, melyről poloska költő társai heroikus versekben ...

Előítéletes, hülye liba vagyok. Na jó, tapasztalati úton váltam azzá, amely állítás különösen igaz a MÁV pénztárosokkal szembeni rossz érzéseimre. Az elmúlt 23 év alatt szervezett és lebonyolított megszámlálhatatlan mennyiségű kirándulás, tábor és erdei iskola miatt kitöltött több száz oldalnyi felesleges űrlapnak köszönhetően, illetve az egykori Andrássy úti központi és egyéb helyi illetőségű alpénztárakban megalázó hangnemű ügyintézéssel eltöltött, annyi minden más szépre fordítható borzalom órák következtében halt meg bennem a jó, e tekintetben. A sok negatív tapasztalás okán az évek múlásával a vasúti jegypénztárosok nálam, a pinduri hatalmuktól megrészegült és azzal mentális bódulatukban gyakran ...

Megúsztuk az esőt. Lecsófőző verseny-különítményünk meg is lepődött ezen a tényen, mert évek óta valamilyen szinten megázva kaszaboljuk a városi műfüves pálya melletti réten a hagymát, paprikát és paradicsomot félbe, négybe-nyolcba, hat-tizenkettőbe, ahogy éppen szakavatott bográcsmágusunk adott pillanatban ujjából, belső indíttatásának megfelelően kiszippantva utasításba adja. Lelkes konyhalányok - és legények lesik szavait, miközben arra ügyelünk, hogy már kora reggel a nevetéstől görcsbe rándult arcunkban lapuló, résre szűkült mosolyszemeinkkel rendesen észrevételezzük a szabdalásra váró zöldséget. Szem nem marad szárazon ezeken a napokon. Kivételesen most minden más viszont igen, mert a vihar csak este csapott le a ...

Szülői értekezleten ülök. A terem tele számomra vadidegen emberekkel, ami csak azért furcsa, mert már egy éve járok ebbe az iskolába ilyen típusú rendezvényre, sosem hiányoztam és piszok jó az arcmemóriám. Kissé frusztráltan mélyedek el vastagon előjegyzett határidőnaplóm kamu olvasgatásában. Szerencsére engem sem ismer senki, így azt sem tudhatják, hogy tökéletesnek tűnő álcám hikomat, hiszen szemüveg nélkül semmit sem látok. Arcom ettől függetlenül remélem nem a belső bizonytalanságomat tükrözi, miszerint kik ezek és hol vagyok. 

Gyermekemnek határozottan megígértem, hogy középiskolás évei alatt visszaveszek a szülői jelenlétből, amely aktivitás az általánosban elkerülhetetlen volt. Ígéretem betartását erősen ...

Miután a bioritmusom stabil részévé vált fél ötös megriadásomból kivételesen mélyen visszaaludhattam, az ezt elősegítő ommmmozásomba beleszunnyadva 10-kor ébredtem. Már ez a tény is épp elég volt ahhoz, hogy öntömjénező, személyiségkultusz duzzasztó ünnepségsorozatba kezdjek, de rájöttem, hogy rajtam kívül csak a négylábúak vannak itthon, így tök fölösleges törni magam egyébként sem opálos imágóm fényezésével, inkább hasznos üzemmódba helyeződtem. Virtuálisan lecsekkoltam vendégségben tartózkodó, a reggeli kávézás mellől erősen hiányzó, éjszaka bulizó gyermekem épségét, majd végigvettem a napi teendőket. Hirtelen sötét árnyékok tették pislákolóvá ragyogó fényűvé pihent glóriámat, amikor elértem ...