Eldöntöttem, hogy felturbózom az időjáráshoz kaméleonként alkalmazkodva lefagyott energiaszintemet. Mindent és mindenkit szépnek, épnek, hibátlannak, tökéletesnek és szerethetőnek látok mától, de legalább is egy napig. Még magamat is, amely kihívással 44 éve nem birkózom meg, de ha én egyszer valaminek tisztességesen nekidurálom magam...

Első intézkedésként kicsattanóan vidám zenére cseréltem a csengőhangom, gondoltam kezdjük a legkézzelfoghatóbbal. Az ezer éve önazonos feketét ma rózsaszínnel egészítettem ki, hiszen Barbie mindig húdehepi, így majd én is az leszek. Sajnos rózsaszínű szemüvegem nincs, bár hozzá kell tennem, hogy életem bizonyos területén az orrom hegyére telepedett egy babaszínű okuláré, de azt még ...

Természetesen nálam is minden a homokozóban kezdődött. Óvodás emlékeim e tekinteteben homályosak. Arra emlékszem csupán, hogy szerelmes voltam az óvó nénimbe. A helyzet erős érzelem motivált volt és természetesen később rátaláltam a klasszikus útra. Szóval "szerelmem Irénkén" kívül a kis betonozott medence rémlik az ovi udvarán és az, hogy egyszer elbarmoltan nagyot estem a hülye libikókáról, mert alatta gondosan leásott gumikerék volt lengéscsillapítási céllal. Nos, ez rajtam akkorát dobott, hogy büszkén szálltam, mint egy sas, bár gondolom ők nem úgy landolnak, mint én anno, pofán, átadva arcuk bőr bevonatának uszkve 70 százalékát az enyészetnek. 

Arra vonatkozó emlékeim nincsenek, hogy ekkor is főztünk-e már, de ...

"Még mindig esik" jutott el a fülemig a meteorológiai helyzetjelentés, miután a bucira aludt szemeimet résnyire nyitott állapotúra erőltetve konstatáltam, hogy az előkert láthatóan behavazódott. Mivel félig még aludtam, a szemhéjaim kis híján vissza is ragadtak. Az időjárás jelentő szemem elé bekúszó széles, izmos háta mellé kezembe habos forró csokit, az előkert orgonája mögé havas hegycsúcsokat vizionáltam. A kandalló képe még bevillant és éppen azon morfondíroztam, hogy mennyire szúr az elé kiterített jegesmedve bőr, amikor a szomszéd nekiállt havat lapátolni és ez a hanghatás végleg felébresztve, a tél kellemetlen oldalát juttatta eszembe.

Kapcsolatom a jeges évszakkal viszonylagos. Viszonylag rendesen utálom. Kevéssé ...

Vízkereszt, 15 fok, paplanmeleg termálvíz, napsütés, örülalelkem társaság, szauna. A szabadtéri medencék dugig és nem csupán a szaunabubus elszántak időznek a D-vitamin tengerben, sőt ketten, akikkel együtt olvadtunk a finn kemencében, fancsali képet vágva az árnyékot keresték, túl melegnek ítélve a kellemes tavaszi zsongást, hanem úszógumis és karúszós kis dedekkel nehezítetten pihenni próbáló apukák és anyukák is kint időznek, a napsütésbe fordítva az ünnepektől elfáradt és a tél által vámpírfehérre fakított arcukat. Nem, nem lóg a kezem a bilibe, ez a kissé álomszerű helyzet valóban reál lett és a maga nemében tökéletes kombinációnak bizonyult.

Kapcsolatom a termálvízzel érési, na jó, öregedési ütememmel ...

Anyám karácsonyi halászlevét pakoltam be a mélyhűtőbe, amikor is a húsok, zöldségek és egyéb azonosíthatatlan jégtömbök között rábukkantam egy adag határozottan sütni való hurkának és kolbásznak látszó tereptárgyra, mert bizony nem vagyok mindig gondos gazdasszony és néha (majd mindig) feliratozás nélkül adom át a hibernálástól remélt örök ifjúságnak a tartósítandó mindenfélét. Attól, hogy azonnal megsüssem csupán az tartott vissza, hogy egyedül mégis brutál lenne nekiesnem a gigantikus adag disznóságnak. "Imádlak" buggyant ki belőlem egy vallomás, de azonnal somolyogva korrigáltam is magam, "nagyon szeretlek". A korrekciómról egy tanítványom tehet. Két éve a másodikos csoportom őszinte csodálattal adta körbe a tanári ...

Fázom. Nem szeretem a telet, bár víg kedélyem szerencsére töretlen. Igazi tavaszi lány vagyok és menthetetlen nyár függő. Komforttalanul érzem magam a fagyhalál miatt rám aggatott nehéz ruhákban, korlátoznak. A karácsony sem segít, bár a fények, a jó illatok, a menthetetlen belső szentimentalizmusom, ami minden próbálkozása dacára képes elnyomni a bennem éledező Grincset és a közhangulat jelentősen el tudja csendesíteni a fogvacogásomat. Ilyenkor nyári emlékekbe kapaszkodom és azokkal próbálom életben tartani az inkubátorba menekült lelkemet.

Kamaszkoromban nyolcadikos koromtól minden nyáron dolgoztam egy hónapot. Nem éltem meg rabszolgasorsként, pedig Izaurán szocializálódtam. Vártam, mert ez barátnőmmel eltöltött, felhőtlenül ...

Kiskori emlékeim nagyon homályosak. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi az oka annak, hogy csak foszlányok élnek bennem, míg mások az első óvodai napjukat is kronológiai pontossággal el tudják mesélni. Arra a bölcs következtetésre jutottam, hogy annyira intenzíven élem meg a jelen pillanatokat, hogy elfelejtek a múltba kapaszkodni. Ez nem azt jelenti, hogy nekem nem fontos, ami volt és elmúlt, hiszen csodálatos emlékeket őrzök, de megtanulva belőlük a kötelező leckét, magát az eseményt szép szalaggal átkötve egy titkos szoba polcrendszerén őrzöm, de néha ihletett pillanatokban nem csupán a port fújom le a masnikról, hanem ki is nyitogatom a dobozok némelyikét. 

Különösen nagy doboz díszeleg emlékkamrámban, melynek felirata "Karácsony". ...

"Szerintem keveset fizettem." mondtam csendben a pénztárosnak a helyi "kispiszkosban", szóval a boltban a pénztártól való távozás előtt. A morcos hölgy azonnal kiengedte tüskéit és torokra ment, lobogtatva a pénztárgép által kiköpött blokkot. "Kevesebbet fizettem, mint kellett volna, csókolom" próbálkoztam továbbra is becsületes lenni "mintegy kétezer forinttal." Nem volt ördöglakat még nekem sem észlelni, mert csupán egy valamit vettem. A hölgy egyre arrogánsabb lett, csípett, harapott és csak azt bizonygatta, hogy ne kekeckedjek itten, mert bizony annyi az annyi. Higgadtan mosolyogva megköszöntem kioktató stílusát, itt elhallgatott végre, majd elmagyaráztam újra, hogy a bankkártya terminálba eggyel kevesebb számot bírt bepötyögni, így ...

Szerda este van. Mikulás nap. Írt az Eon. Ezt bírta a Télapó kipréselni a puttonyából. Nem bontom ki, mert a legutóbbi galambpostájuk apokaliptikus eseménysorozatot indított el az életemben. Teszek rá. Neo, "nincs kanál" Mátrix analógiájára koncentrálva úgy döntöttem, hogy "nincs levél." A komódra tettem, és amikor fél óra múlva arra jártam még mindig ott díszelgett. Tehát levél van, hogy a rosseb enné meg. Enyhe gyomorgörcs, finom leheletű pánikroham és a kamrában ramaty idegállapot elűzésére eldugott, hangulatjavító tubusos sűrített tej felkutatása és egy húzóra történő beszlopálása közben, a fal mellett lecsúszva próbáltam fejemből száműzni a legutóbbi levelezésünk utáni látogatást idéző diavetítés ...

Mostani alkatomhoz képest punnyatag, nagy darab kamaszlány voltam, gondosan beoltva a mozgás majd minden formája ellen. Utáltam a tesiórák megaláztatásait, amikor tehetetlen állapotban lógtam valamelyik szeren, vagy bénára bicsakló nyakkal vallottam újra kudarcot a fejenállás kísérletemmel. A ceglédi testnevelés tagozatos általános iskola humán osztályát erősítve nem lett volna semmi gondom, ha a mi óráinkat az én hikomat stílusomra szakosodott nevelők tartják és nem élsportolók edzői, bár ez a karma középiskolában is elcsípte a grabancomat.

Befolyásolható kisgyerekként estem elővigyázatlanul egyikük sportos csapdájába. Helyettesíteni jött hozzánk pár órát a helyi női kézi csapat edzője, Feri bácsi, aki egy nagyon ...