Tombol a nyár. Még az is szabadságon van, aki nincs, legalább is ma nem sokkal a vonat indulása előtt még csak egyedül álldogáltam a peronon. Azon agyaltam, hogy a mai nap lehet, hogy érdeklődés hiányában elmarad, csak én mostanában  nem tévézek esténként, így nem tudok róla?! Ekkor hallottam meg a dudálást. A főútra kihajtó kanyarodó sávban egy rendőrautó csordogált lassan és a két két benne ülő ifjonc lelkesen integetett. Szétnéztem, sehol senki. Visszalestem. Lassan elhaladtak előttem, cefetül integettek tovább és a sofőr finom csókot küldött felém. Csapdát sejtettem. Csekkoltam a helyzetet. Nem felejtettem el szoknyát venni, ami azért volt végtelenül praktikus, mert egyberuhát viseltem. Ez tehát rendben. Gondoltam lóg valami ...

Munkám egy részét, két napot egy héten, hoffice jelleggel otthonról végzem. Lelkiismeretes jószág vagyok, régimódi mértékben, tehát valóban dolgozom, bár iszonyúan élvezem, hogy nem kell figyelnem a magammal szemben állított igen szigorú utcára lépési szabályrendszer és dresscode elvárásaira. Hiú vagyok cefetül, ez van. Itthoni tevékenységem különböző helyszíneken zajlik, melyek a számítógéptől a varázskanapén át, a terasz hangulatos kerti békéjéig váltakoznak.

Kedvencem naná, hogy a kert. Kitelepülök és a nyugi szigetén pörgök, a harsogó zöldben, ami itt-ott kezd barnába hajlani, már ami a füvet illeti, mert törpe vízműtelepem működőképesre cserélése eleddig érdeklődés hiányában elmaradt, de fű benyújtotta ...

Kilógok a sorból reggelente a vasútállomáson. Az újra bejárók kasztjába tartozom, tehát élvezem. Még. Hozzájárul lelki békémhez, hogy csak három napot töltök utazással, ráadásul az utamon visz a vonat, tehát örömmel teszem. A többi, a napi ingázástól már herótot kapott unott utastársam között ezért furcsán mutatok rendre életvidám képemmel. Szerintem, ha meglátnak csendben konstatálják, hogy megjött a nő, aki minden reggel szív valami vicces cuccot. Irigyek, csak nem mernek kérni. Elvegyülésemet segítik hála égnek a korai keléstől a szemem alatt éktelenkedő, családi koffer méretű táskák, így szerencsére a vigyorgásom ellenére nem néznek ki teljesen a "Bé" vágány vagány falkájából.

Tegnap egy idős házaspárhoz ...

Még soha az életben nem pattant ki ilyen tempóban a szemem és nem ugrottam ilyen fürgén talpra mielőtt kávé került volna a vérkeringésembe, mint ma reggel. Történetesen az újraélesztésemre kezemben tartott tűzforró koffeindózis, a kanapén fekve egy óvatlan mozdulat következtében, dögös piros köntösöm védőrétegének fityiszt mutatva az ölemben landolt és leforrázott. A gyerek még aludt, így hangtalanul, de gondolom annál látványosabban eltorzult fejjel ugrottam fel. Fájdalmas rítus táncba kezdtem. A csészét elhajítva éreztem, hogy hasam és ölem egy tenyérnyi része éppen elhal, megfő, míg lassan beugrott, hogy hűteni kellene. Különös mozdulatsorral totyogtam a fürdőbe klimatizálni kínos helyen érintő égési sérülésem, és ...

Egy egészség prevenciós egyesületnél dolgozom. Két hete és három napja. Olyan, mintha ezer éve az életem része lenne, tehát tudom, hogy belső váltókezelőm jó megérzéssel, jó irányba terelt. Fontos számomra a jóllét, így törődök magammal, viszont még szívesebben másokkal. Az egészséges táplálkozás oltárán hozok tehát áldozatot  minden egyes alkalommal, amikor az ablakunkon beszűrődő börgerkinges sültkrumpli illatának ellenállni már nem tudva, ebédidőben kitrappolok valami szendóért és kávéért. Ezen cselekedetemmel legalább annak az embernek az életét megmentem, aki elől az ördögtől való nedűt és eledelt elhappolom. Mondom, szent asszony vagyok.

Főnököm szegény a fejét csapkodja, amikor eme ritkán beteljesülő, de ...

Minden azzal kezdődött, hogy reggel nem sikerült komfortosan felöltöznöm. Csillió számú variációt végigpróbálva sem bírtam magam otthon érezni a bőrömben. Tudom ez a problémám kedves férfi ismerőseimet nem dúlja fel, de bízom benne, hogy néhány barátnőm az együttérzéstől most remegő szájjal empatikusan sírva fakad. Mindegy, így vagy úgy, de a vonat nem várt, indulatba jöttem. Az állomáson parkoltamban kis híján belelibbentem egy tisztes méretű ürülék kupacba, amit emberi eredetűnek tituláltam. Állításomat a hercig halom mellett található, hátsó tisztításra használt papír látványára alapozom, hiszen az ember (mármint például mi a gyerekkel) még csak-csak összeszedi kutyája potyadékát az utcán, de lássuk be ...

Éppen a frissen homokfinomságú szemcsékre robbant összetört szívem szilánkjait a kezemben dédelgetve álldogáltam Kelenföldön és azon agyaltam, mi a fenét kezdjek érzőszervem ezen állapotával. Homokórába tenni maradványait nem akartam, mert ilyen lelkiállapotban nem vagyok hajlandó múlatni az időt. Gondoltam kinyitom a markom és akkor vigye a szél, de mégis csak ez az egy van belőle, így hát a sufnituning mellett döntöttem, mert otthon éppen festetek, nem fér bele a "márkaszervíz".

Elhatároztam, kijátszom magamból, kreatívan, az talán segít. Homokká gyilkolódott motoromból színes mozaikrajzot készít a képzeletem, olyat, amilyet kicsike koromban az oviban csináltunk. Rajzolj ceruzával törött tükör szerű krikszet krakszot, majd ...

Állásinterjúra tartottam. Hátszéllel, hiszen a jelentkezési határidő már lejárt, de itt vidéken, ha láttad azt, aki beszélt már azzal, aki valakinek a valakije, határozottan előre mozdíthat az utadon. Én akkor még éppen egy családban tartózkodtam azzal, aki ismerte azt az embert, aki szelet varázsolhat fittyedten éktelenkedő vitorláimba. 

Tanítani akartam. Fájtak az idegvégződéseim és bizsergett a bőröm, annyira. A 3 éves pihenő, amit a szülés után cseperedő csemetémmel töltöttem, befejezte a maga idilljét, hiszen szőke göndör-fürtős buksijával óvodába siető tündérkémet beszippantotta a közoktatás cukros nénije, beleköpve hétköznapjaink madárdalos nyugalmába. Belehaltam. A gyerek nem. Ez az élet rendje, de én napokig ...

"Miért áll itt?" kérdezte a műhelyben belém botló szerelő rám meredve. "Dekorációs céllal." feleltem spontán. Egy kollégája támasztott a megfelelő helyen a falhoz, amíg én az engem napokkal ezelőtt hűtlenül elhagyó bal oldali visszapillantó tükörlapom pótlását mára ígérő autógurumat vártam. Egész jól megtanultam félvakon vezetni itt faluhelyen, bár a nagyvárosi forgalmat inkább kerültem félsuta járgányommal. Szóval a falnál díszelegtem és konstatáltam, hogy erősen nyárias szerkómban is túlöltözött vagyok a férfi szíveket melengető, mell lengető naptár lányokhoz képest, akik a szemközti falat díszítették szintén dekorációs céllal, csak határozatlan idejű munkaviszonyban. Épp a mostanában újra kerekedő ...

Kinyitottam az ajtót. Egy fényes tárgyat láttam lassított felvételként elrepülni derék magasságban. Gondoltam angyal szállt el előttünk, de aztán felfogtam mi az. Napok óta úgy tűnt, hogy mozog, rezeg menet közben és most kiderült, hogy nem csupán optikai mesterkedés szórakozik velem. Eközben a kocsi mellett letámasztott bringáról visszapattant és mielőtt triplaszaltót bemutatva repült volna tovább, apró ripityomra törve, éles csörrenéssel, ezer darabban betont fogott a bal oldali visszapillantóm tükörlapja. Azért lecsekkoltam és csendesen hümmögve konstatáltam fekete, matt, cseppet sem csillogó hűlt helyét. "Hét évig nem házasodom", ez volt az első gondolatom, de mivel nem terveztem nősülést, emiatt nem húztam fel magam.

"Kapd ...